A nagy nyári projektünk: Lego újraépítés

Van egy csomó legónk. Valamelyik gyerek kap egy dobozzal, összerakják, játszanak vele. Aztán mérettől függően 2-3 nap, hét vagy hónap múlva, de biztosan szétesik az összerakott építmény / jármű / figura. Az alkatrészek pedig mennek a süllyesztőbe, azaz egy dobozba a többi darab közé. Már három nagy doboznyi Lego darab összegyűlt, s közben a fiúk folyamatosan újabb Lego-ra ácsingóztak. Ezt megelégelvén kihirdettem, hogy amint vége a sulinak, nagyszabású munkához látunk. Összerakunk annyi mindent, amit csak lehet a meglévő elemekből! Az összeszerelési útmutatók megvannak. A fő nehézség azonban az, hogy megtaláljuk azt a konkrét kis mütyürt, amit be kell illeszteni. A keresést megkönnyítendő először tizenvalahány dobozba színek szerint szétválogattuk az összes darabot. Három nap alatt. A válogatás:

Aztán elkezdődött az összeszerelés. A műhelyt a nappaliba üres sarkában alakítottuk ki. Kicsiben kezdtünk. Az első összeszerelt darabok különböző Lego Chima járgányok voltak.

Most, bő másfél hónap után itt tartunk az összeszereléssel:

Három komolyabb járműt sikerült eddig összeszerelni, s több aprót. Nem haladunk túl gyorsan. A munkamegosztás: én keresek, Bálint szerel. Kami kiikszelte magát az összeszerelésből (egy kézzel azért elég nehézkes), Balázst pedig annyira nem köti még le. 

Bálint persze ismét legot kap szülinapjára (mivel csak ezt kért), de azért majd folytatjuk a projektünket.

Kami iskolatáskája

Kaminak szükséges elsős tanszercsomagot megkaptuk (vettük) a suliban, az iskolakostólgatón. Bálint másodikas tanszerlistáját pedig elküldte emailben a tanító néni, tele millió kis tétellel, mint pl. 2-es ecset, ilyen-olyan kréták stb.. Az írószerboltba való válogatás helyett berendeltem mindent neten. A webshop keresőmotorja jóval hamarabb kidobja az egyes tételeket, mint ahogy én megtalálnám a boltban. 

A számos apró tétel mellett akadt egy komolyabb új szerzemény is. Kami megkapta az iskolatáskáját. 

Amit aznap cipelt magával mindenhova.

Ui.: És hosszú hetek után először fel tudott venni rendes pólót, nemcsak trikót, hiszen kisebb a gipsz, ki tudja nyújtani a könyökét.

Nyári vizezés, gipsz és egyebek

Minden kontrollon nagyon izgultunk, nehogy azt mondják, hogy elcsúsztak Kami csontjai és akkor mégiscsak megszegecselik, de eddig szerencsére megúsztuk. Így a négy hét leteltével tegnap egy kisebb gipszet is kapott, amiben már nincs benn a könyöke.

Kami nagyon hősiesen tűri helyzetét, de azért amikor a fiúk ugrálóznak, vagy éppen uszodába viszem őket, akkor elkeseredik. A legtöbb programot azonban együtt abszolváljuk, némi vizezés is belefér. Szökőkutazás Sopronban (a képen még szárazon, a bugyiig vizesedés előtt):

 Fertő tavi iszapgyúrás:

Ha dörög az ég...

Jó pár éve nem volt ilyen esős nyár. Cserébe szép zöld minden. Ha pedig nyári zivatar, akkor jellemzően villámlás és dörgés. Ha pedig dörgés, akkor Balázs elbújik. Hogy hova?

 A takaró alá.

Amíg a kiskorúak Gotthárdon nyaralnak...

addig mi a sirályokkal. :-)

Sv. Katarina, Istarska

Mit lehet csinálni nyáron törött kézzel?

Hát fürödni, biciklizni, rohangálni, görkorizni biztosan nem. Azaz semmit, amit egy gyerek nyáron napi 12 órában csinálhatna. Rajzolgatni tud, mert szerencse a szerencsétlenségben, hogy a bal keze az érintett, nem a jobb. De legózni, kártyázni is csak nehézkesen, mert ezekhez is két kéz kell. Szóval szívás ez. De télen talán még nagyobb szívás lenne, mert felöltöztetni se tudnám. Semmit nem tudok ráadni, csak mi pántos és rugalmas vagy esetleg kötős. Egy sima rövidujjút nem lehet áthúzni a vastag és egész kezet borító gipszen.

Kami a körülményekhez képest jól viseli, csak néha keseredik neki a sorsának. Főleg amikor a fiúk fürödnek vagy ugrálóznak (immár megjavított háló /cipzár mellett), amit ő nem tehet. Időnként szomorúan megkérdezi, hogy "ki akarta, hogy eltörjön a kezem"? Abból is már nagyon elege van, hogy mindenki (idegenek is az utcán) megnézik és kérdezgetik, hogy mi történt. 

Az öltözés és a programszervezés nehézségei mellett a tisztálkodás se evidens. Kádban fürdés helyett zuhanyzás van. Egyikünk eltartja a gipszes kezet, a másikunk mosdatja a lányt. Az itthoni hajmosást viszont nem sikerült megoldani, ezért elvittem Kamit egy fodrászatba. Éppen útba esett, hát betértünk  egy szalonba. Na de milyen szalonba! Ahol megállt az idő. Linoleum a padlón, olajfesték a falakon derékmagasságig, szürke pléh billentős hamutálcák a bútor oldalában (mint régen a vasúti kocsikban) és ami a legjobb: gázvezetékek a falon minden "munkaállomáshoz" kiállva, hogy a nyílt lángon melegítsék az öntöttvas hajsütő vasakat. És mindez a Széna térnél.

Amíg körbeszemlélődtem, Kaminak megmosták a haját, s el is kezdték szárítani, a fiúk meg ott ültek a közelünkben a telefonomon lógva. Ebben a csendéletben egyszercsak ezt kérdezi a fodrásznő: "Maga a Mama vagy a babysitter?" Hm, hát nem tudom milyen következtetést vonjak le a felmerült kérdésből, de fogjuk fel optimistán. :-)

A retro fodrászatból távozva egy fagyi volt beígérve a gyerekeknek. Kami egy gombóc csokifagyit tartva a kezében megvakarta frissen fodrászolt fejét. Igen, azzal amiben a fagyi is volt. Na ennyit a tiszta hajról.

Trambulin balesetek

Kb. ötödik éve van trambulinunk, s a gyerekek tavasztól őszig ugrálnank benne. Soha semmilyen baleset, még egy kicsi sérülés sem történt, egészen mostanáig. De most 24 órán belül két baleset is volt! Egy vendég kislány lábára ráugrott / ráesett a nála nem sokkal nehezebb testvére, s szegénynek eltörött a térde. Bár ott álltunk a trambulin körül, értetlenül állunk a dolog előtt, főleg semmi eszeveszett ugrálás nem volt, a trambulin hálója pedig ugalmas. Másnap délután hazaérve gyerekeink egyből rohantak az ugrálóba, én pedig mentem a házhoz, nyitni az ajtót. Nem sokáig jutottam, amikor  is Kami iszonyúan sírva jött: kiesett az ugrálóból, azon a résen, ahol bemásznak. A cipzárt ugyanis nem lehetett lehúzni, mert nagyon feszült a háló... Kami csuklója feletti S kanyar egyértelművé tette, hogy akkor irány az ügyelet. 

Két fiúval és síró Kamival mentünk a János Kórházba. Az oda vezető úton minden zökkenő komoly fájdalmat jelentett szegénynek. Közel egy órás várakozás után bejutottunk, ahol Kami kezét egyből berakták egy ideigelenes sínbe, közben pedig közölték, hogy de ma nem is ők az ügyeletesek. Ezt nem teljesen értettem, lévén hogy az ajtóra is az van kiírva, hogy 0-24. Na mindegy, végül nem küldtek el minket. Mindkét alkarcsontja eltört, az egyikben a két darab csúnyán el is csúszott egymás mellett. Tehát műtét. Négy órával az utolsó evés-ivás után. Hogy az mikor volt? Hát az előbb adtam vizet neki, hogy egy kicsit megnyugodjon. Na akkor kérem négy órát várni kell...

Így este kilenckor vitték be a lányt a műtőbe. Végül nem vágták fel, hanem altatásban helyretették, begipszelték. Az ébredés utáni órák, az éjszaka nem volt könnyű, de szerencsére másnap reggel kilenckor már hazamehettünk. Azzal az intelemmel, hogy nagyon kell rá vigyázni, meg ne üsse, rá ne essen. Mert ha bemozdul, akkor szegecselik. Az újabb két műtét. 

Egy hét után ma kontrollröntgen volt. Állapot: 'kielégítő tengelyállás', azaz kicsit mozdult, de még belefér. Bízunk benne, hogy a második heti kontrollröntgen is 'kielégítő' lesz. Ha minden jól megy, 6 hét után augusztusban, a balatoni nyaralás végefelé lekerül a gipsz a lányról...