Olvasóklub

Kitört a nyári szünet. Elég hosszan elvannak a gyerekek magukban, játszanak a játszószobában, felvonulnak az emeletre, ki a kertbe, aztán vissza. Néha azonban kell valami szervezett elfoglaltság, mert különben jön az 'unatkozom, ipadezni szeretnék'. Kézműves szakkör a konyhában:

Az évzárón megkapta Kami és Bálint is a feladatot, hogy legalább egy könyvet ki kell olvasni a nyáron. Így a hétvégén elmentünk a könyvesboltba és mindenki választott magának - bár itthon is rengeteg ki nem olvasott könyv van. S most még tart a kezdeti lelkesedés:

Bálintnak van célprémium is. Ha kiolvasta az Egy ropi naplóját (első rész), akkor kaphatja meg a hőn vágyott, bár teljesen értelmetlen fidget spinnert.

Az Anna, Peti, Gergő sorozatot a mai napig elővesszük. Egy oldalt olvas Bálint, egyet Kamilla, kettőt én. De néha, ha én megunom, csak a nagyok olvasnak Balázsnak:

Tanévet zárunk

Tegnap lezárták a 2016/17-es tanévet. Mentünk csiniben az évzáróra:

Az udvaron szokott lenni az ünnepség, melynek 75%-át az teszi ki, hogy az igazgatónő átadja az ajándékkönyveket. Kami és Bálint az osztályával álldigált, Balázs és én oldalt ültünk, hallgattuk a műsort, s pont amikor az ajándékkönyvekhez értünk volna, leszakadt az ég. Azzal vége is lett az évzárónak, ami így kellemes hosszúságúra sikeredett (bár Balázs ezt is nehezen viselte). Ezután mindenki ment a saját osztályába, átvenni a bizonyítványát. Bálintéknak még félévkor is szöveges értékelés volt, így most kapott először olyan bizonyítványt, amiben jegyek szerepeltek. Magartartás jó, nyelvtan jó, a többi jeles. 

Kaminak mikor reggel mondtam, hogy délután évzáró és bizonyítványosztás, csak egy kommentje volt: "környezetből tuti megbuktam". Amikor itthon felülolvastuk neki a szöveges értékelését, csak egy kommentje volt: " tényleg megbuktam környezetből". Azért második osztályba léphet. :-) Kami osztályában mindenki kapott egy külön oklevelet, ami szerint valaminek a bajnoka. Azaz minden kisgyereknek egy jó tulajdonságát kiemelték. Kami a JÓSÁG bajnoka lett, példamutató magatartásáért... 

És íme a rajzverseny győztese...

Amíg Bálinték erdeiben voltak, egyszercsak kapok egy továbbított levelet az iskolától, melyben az iskola igazgatóját értesítik, hogy 213 pályázat közül Bálint gyermekünk, az iskola 2/a osztályos tanulója nyerte a 7-10 éves korosztályban a kerületi, rendőrség által meghirdetett rajzversenyt. Díjátadó a Hegyvidéki napok keretében szombaton 11-kor a nagyszínpadon. Csak lestem, hiszen én nem tudtam semmilyen rajzversenyről. Mivel szombaton délelőtt a gyerekek még nem értek haza az erdei iskolából, mi pedig egy régóta lefoglalt városnéző sétára mentünk, így a díjat nem vette át senki. 

Az erdei suliból hívott azonban osztályfőnök, aki elmesélte, hogy rajzórán készítettek rajzokat a pályázatra, s ő sok gyerek rajzát beküldte, köztük Bálintét is. Nagyon örült a sikernek, s kellően megünnepelték Bálintot az erdei iskolában is. 

Hazajőve Bálint így már tudott a dologról, de egy cseppett sem bánta, hogy nem kellett átvennie a színpadon a díjat. Még így is, hogy csak elmentünk érte a Jókai Klubba egy irodába egy szürke hétköznap délután, még így is izgult. Ha valamit nem szeret, az a szereplés. A díj egyébként egy rakat gyurma és egy (Jégvarázsos) társasjáték volt. Viszont a nyertes rajzot azóta sem láttam... 

Erdei iskolában a nagyok

Június 2-ával idén ismét vége lett nálunk a tanításnak, de erre a hétre azért még volt elfoglaltságuk a gyerekeknek. Kami és Bálint is erdei suliban voltak, Kami Ravazdon, Bálinték Nagybörzsönyben. Idén már jóval egyszerűbben ment a bepakolás, elhagytam olyan felesleges tevékenységeket, minthogy mindenbe (zokniba is!) megpróbáljam beleírni a nevüket. És - legalábbis az első leltár alapján úgy tűnik - minden visszakerült, s csak a saját holmijukat rakták be a bőröndbe. Idén Bálint végre nem ugyanabban a zokniban, alsógatyában és pólóban tolta végig a négy napot, hanem cserélt ruhát, sőt a szennyest szépen különrakta. Van itt fejlődés kérem szépen. Kami egyből megugrotta ezt a feladatot. 

Mindkét osztály esetében egy-egy szülő volt a kapcsolattartó, aki napi 1x-2x beszélt a tanító nénikkel, majd emailben tájékoztatta a többi szülőt, hogy mi a helyzet. Kamiék esetében nemcsak a beszámolók jöttek minden nap, hanem sok-sok kép is.

Hannával, a legjobb barátnőjével a buszon odafele:

 Lazulás:

 Közös langallósütés. Mindenki aprít, reszel:

Esti lefekvés:

Vikiéktől közben azt is megtanultuk, hogy az erdei iskola kíváló időszak arra, hogy ez idő alatt nekünk is el kell menni lazulni valahova, kihasználva, hogy üres a ház. Mármint persze csak akkor, ha Balázst addig átvállalják a nagyszülők vagy ha már ő is megy erdei iskolába. Na majd jövőre...

Tiszakécske újra

Hosszas dilemma után a már szokásossá vált június eleji EVK-s 'wellness hétvégét' ismét Tiszakécskén töltöttük. Idén június első hétvégéje Pünkösdre esett, így egy nappal többet tudtunk maradni, cserébe a tavalyinál jóval zsúfoltabb volt a fürdő. 

8 család, 36 fő, ebből 20 gyerek. Hogy együtt tudjunk reggelizni és vacsizni - és hogy a többi szállodavendég is nyugodt körülmények között étkezhessen odabent - mi megkaptuk a teraszt, ott terítettek nekünk reggel-este. Szerencsére szuper idő is volt mindehhez.

A kettő közötti programot pedig elég röviden le lehet írni: a gyerekek a medencében ugrálnak és égnek le a tűző napon, szülők pedig a partról, kisebb részt a medencéből követik az eseményeket.

Esténként volt némi animátori program is a gyerekeknek. Az egyik ilyen a fáklyás Tisza-parti felvonulás, ahova mi is mentünk, mert a két kb 15 éves animátor mellett nem voltunk nyugodtak afelől, hogy a gyerekek nem égetik le a hajukat a fáklyával.