Tegnap bizonyítványosztás volt. Levittem a két iskolást a tornapályára délután ötre, hogy részt vegyünk az évzáró ünnepségen. Beálltak az osztályukhoz, én pedig leültem oldalra. Látnom úgyse kellett semmit, hiszen ballagó gyerekünk nincs, s olyan se, aki bármiféle díjat, jutalomkönyvet stb. kapna. Szóval leültem az egyik focikapu mögé, s még el sem kezdődött a műsor, amikor rájöttem, hogy én tök feleslegesen vagyok itt. Minek járnak a szülők évzáróra? Idén egyébként mindenkire rászólhattak, mert a köszöntőbeszédeket, nyolcadikasok búcsúztatóját és minden egyéb mondandót 25 perc alatt lezavartak. Már kezdtem örülni. Arra nem számítottam, hogy 50 perc lesz, amíg 1-13. osztályig átadják az összes díjat.
Na szóval elég lett volna a központi ünnepség végére menni, amikor minden osztály a saját termébe visszavonult. Tóni ment Balázzsal Kamillához, én Benivel Bálinthoz, hogy átvegyük a kék könyvecskéket.
Persze Kamiék ezúttal is hamarabb végeztek, így mire mi hazaértünk, ők már otthon voltak. Bálint ment az apjához, megmutatni a bizonyítványát, majd feltette a következő kérdést: - Na Apa, ez milyen telefon?
A dolog előélete, hogy Bálint kb 6 éves kora óta telefonra vágyik. Akkor megígértük neki, hogy 10 évesen kap majd. Ezt azóta számon is tartja, s most, hogy vészesen közeleg a 10. szülinap, egyre többször emlegette, nézegette a modelleket. S megemlítésre került az is, hogy a telefon minősége a bizonyítvány minőségével korrelál majd. Másodikban 2 négyes, harmadikban 3 négyes lett. Nem túl jó a tendencia, mindenesetre amikor ma mikrohullámú sütő ügyben mentünk a Media Markt-ba, Bálint (a többiekkel együtt) egyből leragadt a telefonoknál. A suliban most a Samsung a menő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése