Balázs általában semmilyen cuccot nem hoz haza a suliból, csak a tolltartóját és az uzsonnás dobozát. Ez az elején rendben is volt, de mióta betűket tanulnak, kellene olvasni, s az írást gyakorolni... Nem nagyon akaródzik neki ez. Utólag az is kiderült, hogy soha egyetlen szorgalmit se csinált meg a félévben. Magyarázat: "A szorgalmikat nem csinálom meg. Én nem vagyok szorgalmas."
Na de ha nem hozza haza a könyveit, füzeteit, akkor mitől ilyen bazi nehéz a táskája? Egyéb fontos dolgok vannak benne, amit az iskolaudvaron, itt-ott amott gyűjtöget.
Benedek napközbeni szórakoztatása egyre nagyobb feladat. Egyedül nem játszik el 30 másodpercnél tovább, ott kell mellette ülni. Na de délután, estefele felpörög az élet, hazaérnek az iskolások, s lehet bandázni. Játszószobában (szoros felügyelet mellett, mert minden apró dolgot a szájába vesz),
vagy éppen az ágyban.
A közös játékban szerzett tapasztalatok alapján Benedek tudja kitől mit várhat: Bálintban megbízhat, hozzá bármikor odamegy szívesen. Kamilla sokszor megijeszti, valamiért ez a heppje, vele óvatosnak kell lenni. Balázs pedig hol tartja a távolságot, hol elkéri tőlem Benedeket.
Benedek utálatának egyik tárgya (a járóka és a rácsoságy után közvetlenül) az autós babahordozó. Az utóbbi időben már olyan hatékonyan feszegette magát ki, hogy alig tudtuk betenni. Főleg a sok téli ruhában nem volt könnyű becsatolni. Tóni szerint azért (is) utálta, mert így nem lát semmit. Upgrade-eltük hát a nagyfiút egy menetiránynak néző ülésbe, s lett is mindjárt egy kis mosoly. Aludni ebben nem olyan kényelmes, de azért az is megy.
Benike 11 hónapos. 9,3 kg, pont annyi, mint egy hónappal ezelőtt. Még mindig 6 foga van, azt se növesztett mostanában. De hát akkor mivel telt az utóbbi hónap? :-) Például növesztett egy kis hajat.
Mostanra azt mondhatom, hogy van valamiféle napirend. Ez nagyban annak köszönhető, hogy a napközbeni négy alvásból három, majd kis idő múlva két alvás lett. Reggel 6.30 körül felébred, szopizik. Ilyenkor még (ő is) álmos, vagy sikerül visszaaludnia, vagy nem alszik vissza, s előbb-utóbb felkelünk. 10 óra körül kap tízórait, joghurtos-gabonás gyümölcsöt. Aztán jön a délelőtti alvás, ami fél óra és két óra között bármennyi lehet. 1-2 óra körül ebéd, valami húsos. Aztán 3 körül szopival elalszik, ideális esetben jön a délutáni alvás, ami szintén elég változó időtartamú. 6-7 körül kap vacsit, olyasmit mint délelőtt, vagy például Sinlacot. Azt nagyon szereti. 8 körül fürdés, 9 körül szopi és alvás. Alszik az ágyában pár órát, aztán felébred. S onnantól kezdve nem nagyon tudom visszatenni a saját ágyába, s igazából most már sokszor nem is próbálkozom vele. Magam mellé veszem, és alszik. Persze így is felébred még az éjszaka további részében 1-2x, eszik is, de legalább nem visít állva a rácsos ágyban. Szóval mellémszokott a nagyágyba. Határozottan kérezkedik is oda, szépen bevackolja magát. Aztán előbb-utóbb arra ébredek, hogy rugdos, mert keresztbe fordult álmában, vagy éppen ül mellettem és pofozgat, hogy jó reggelt...
Az ágyban imád hencseregni is:
A szájpenésztől még mindig nem sikerült megszabadulni, immár kerek két hónapja kísér(t) minket. Igazából problémát nem okoz, de mégis jobb lenne nélküle.
Benike rengeteget dumál, sikoltozik, visong, egyszóval hangoskodik. Egy vacsora alatt komoly zajszennyezés ér: a három nagyobb egyszerre beszél, mindenki mondja a magáét, Benedek pedig az asztalt csapkodva próbálja túlvisítani őket. Hogy most már rá is figyeljen ám valaki!
Kicsit visszanézve a blogot, szegény Bálint alig szerepel. Ennek fő oka, hogy kevesebb fénykép készül róla... Hétköznap alig van itthon, minden nap háromnegyed hat körül ér haza, még pénteken is. Aztán persze egyből nyomkodnia kell valamit, illetve sok esetben leckét befejezni, vacsora, fürdés fekvés. El ne kiabáljam, de mostanában elég kiegyensúlyozottnak tűnik, teszi a dolgát, tanul(gat), a suliban is igyekszik. Mondtam is Tóninak, ez biztos valami vihar előtti csend lesz...
Benedek imádja őt (is), ha hazajön Bálint, egyből mászik a nyakába.
Régi-új felfedezés a foci. Síaláöltőzőre vett focicuccban mennek Balázzsal - vagy néha Kristóffal - focizni a kertbe, vagy a közeli pályára.
S mindeközben nagyokat álmodozik, hogy ő majd rockbandát alapít, ő majd milliós nézettségű youtuber lesz vagy akármi, de biztosan nagyon híres.
Benedek itthon szeret fürdeni. Főleg a tesókkal, de egyedül is jól elvan. Pacsál, jön-megy a nagy kádban. Alsópáhokon minden este, vacsi előtt mentünk az uszodába. Második nap gondoltuk Benedeket is bevisszük a babamedencébe. Na ő nem így gondolta, kapaszkodott ki a vízből, mint a kismajom:
Finoman szólva nem élvezte a dolgot. Azért tettünk még egy kísérletet másnap. Ölben ülős pacsálásig jutottunk. A 20 cm-es mélyvíz egyébként még megriasztotta. Vagy fázott. Vagy kitudja.
Az őszi szünet utolsó napjaiban elmentünk Alsópáhokra, ahol akkor voltunk utoljára, amikor Balázs még pocaklakó volt, azaz több mint 6 éve. A nagyok elvoltak mint a befőtt, jártak programról programra, részben már önállóan. Bali állandóan keresős játékra ment, naponta háromszor, mert azért Bobóbankót lehetett kapni, amit a végén beváltott sípra és egyéb nagyon hasznos dolgokra. Itt az egyik kedvence, a nyilazás:
Benedek ismerkedett a homokkal. Egyenlőre csak kívülről:
Sötétedés után ment játszani a bölcsibe, ahol csak akkor szeretett lenni, ha más kisgyerek is volt. Kedvenc elfoglaltsága ilyenkor az volt, hogy ment a többiek után és elszedte azt a játékot, amivel ők épp játszottak.
A nagyok a sok program közepette állandóan ettek. Még alig álltunk fel a reggeliből, Kamilla már azt kérdezgette, mikor megyünk ebédelni. A bababüfében még a reggelinél is volt tejbedara, így Balázs ezen élt 3 napig. Majd az utolsó nap reggelére bekövetkezett a lehetetlen: nem bírta megenni. Tejbedara túladagolása lett.
Négy nap bőven elég is volt a nyüzsiből. A végén már a gyerekek se vágytak rá. Beültek az oviba és 5 órán át játszottak, mint aki még sose látott játékokat, kirakókat...
Az ovis részen Beni is jobban elvolt, mint a babajátszóban. Persze minden játékot a szájába vett és összenyalt. Beteg is lett mire hazaértünk.
