Ismét a Kolpingban

Az őszi szünet utolsó napjaiban elmentünk Alsópáhokra, ahol akkor voltunk utoljára, amikor Balázs még pocaklakó volt, azaz több mint 6 éve. A nagyok elvoltak mint a befőtt, jártak programról programra, részben már önállóan. Bali állandóan keresős játékra ment, naponta háromszor, mert azért Bobóbankót lehetett kapni, amit a végén beváltott sípra és egyéb nagyon hasznos dolgokra. Itt az egyik kedvence, a nyilazás: 

 Benedek ismerkedett a homokkal. Egyenlőre csak kívülről:

Sötétedés után ment játszani a bölcsibe, ahol csak akkor szeretett lenni, ha más kisgyerek is volt. Kedvenc elfoglaltsága ilyenkor az volt, hogy ment a többiek után és elszedte azt a játékot, amivel ők épp játszottak.

A nagyok a sok program közepette állandóan ettek. Még alig álltunk fel a reggeliből, Kamilla már azt kérdezgette, mikor megyünk ebédelni. A bababüfében még a reggelinél is volt tejbedara, így Balázs ezen élt 3 napig. Majd az utolsó nap reggelére bekövetkezett a lehetetlen: nem bírta megenni. Tejbedara túladagolása lett. 

Négy nap bőven elég is volt a nyüzsiből. A végén már a gyerekek se vágytak rá. Beültek az oviba és 5 órán át játszottak, mint aki még sose látott játékokat, kirakókat...

Az ovis részen Beni is jobban elvolt, mint a babajátszóban. Persze minden játékot a szájába vett és összenyalt. Beteg is lett mire hazaértünk.