Nagy dilemma volt idén, hogy hova és mekkora karácsonyfát tegyünk. Végül minden maradt a régiben, azaz nem tettük fel asztalkára a fát és plafonig ért. Az aggodalom tárgya az volt, hogy vajon Beni magára rántja e majd. Tóni véleménye az volt, hogy biztosan fél majd tőle, nem piszkálja. Hát ez nem jött be, nem félt tőle, piszkálta, de cserébe nem rángatta. Ütögette az elérhető magasságban lévő díszeket.
Szokás szerint a nagyok december 24-én délelőtt nagymamáéknál voltak, amíg Tóni beállította, én pedig feldíszítettem a fát. Benedek közben aludt egy jót, pont akkor ébredt amikor kész lettem. Meglátva a fát semmi nem történt: semmi meglepődés, mintha az mindig is ott állt van, odamászott a fa tövébe piszkálgatni. Nemsokára hazaértek a nagyok is, a jelenet megismétlődött. Semmi meghatódás, csodálkozás, mire Kami és a Balázs beért a nappaliba, Bálint már a szaloncukrot ette (volna) a fáról. Lehet, hogy jövőre közösen kellene díszíteni, ha már így elmúlt a fa varázsa... Annak ellenére, hogy mindent a Jézuska hoz még. Bálintnak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése