Kicsi a rakás

Tavaly februárban egy ilyen fotóra azt írtram, hogy kb 90 kg gyerek. Ez kevésnek tűnik, mert kétszer is átszámoltam, de ez szerintem ma már 120 kg is megvan.

Hektikus olvasás

Időközönként változik ez nálunk: valamikor nagyon olvasnak, valamikor meg nagyon nem. Most éppen nagyon, Harry Potter 3-at finiseli Bálint.

All inclusive

A tipikus forgatókönyv, ha elutazunk vhova: azt gondoljuk, hogy mivel úgyis későn reggelizünk, az ebéddel ráérünk, majd valahogy megoldjuk. De mivel alig reggeliztek a gyerekek (épp akkor és ott nem voltak éhesek) 11-kor már mindenki éhes, 12-kor meg non-stop nyafogás kezdődik. Mi mondjuk egyáltalán nem vagyunk éhesek, mert 10-kor megettük a komolyabb rántottát.

Na ennek a problémának áthidalására tökéletes volt a hely, ahol a számos étterem mellett több kis büfé, fagyizó is volt "ingyen", azaz minden benne volt az árban. Az all-inclusive szolgáltatást Bálint használta ki leginkább, non-stop kajálással. Balázs a roskadásig rakott svédasztalokról se tudott mást választani, mint natúr rizst és üres tésztát. No meg édességet és gyümölcsöt. 

Két evés és végtelen mennyiségű fanta elfogyasztása között a vízben vagy vízparton voltak a gyerekek. 

Benike inkább csak ücsürgött a víz szélén a homokban.

Egyik kedvenc képem:

Néha egyéb játék is szóba jött, mint a pancsolás. Kami naphosszat kézenállt a homokban, Balázs kagylót gyűjtött, kipróbáltuk a mindenféle játékokat, voltunk habpartiban, esti előadásokon...

A 3.-4. napon már jól kiismerték magukat a gyerekek a terepen, így elengedtük őket egyedül vagy csapatban enni, inni, játszani, sétálni. November 1-én reggel pedig esőre ébredtünk, ezért inkább hazajöttünk...:-)

S visszafele Beni volt olyan jó fej, hogy végigaludta a repülőutat.

Irány a török tengerpart

Már évek óta nyaggat Bálint, hogy ő repülőn szeretne ülni. A nyaggatáshoz csatlakozott Kamilla és Balázs is, így engedtünk a nyomásnak. Az őszi szünetben felültünk Bécsben egy TUI charter gépre, ami elvitt minket Belekbe, onnan pedig egy MagicLife hotelbe. Jó időben kiértünk a reptérre, még senki nem állt a check-in pultoknál...

Mégis majdnem lemaradtunk a gépről, mert mi checkoltunk be utoljára. Benedek ugyanis nem volt rajta az utaslistán. Ugyan saját ülőhelyet két éves kor alatt nem kap, az utaslistáról hiányzott és ez probléma volt. A hozavona 2 órán keresztül zajlott. Nagy öröm volt ott állni ennyi ideig a négy gyerekkel. Na de ezen szerencsére túllendültünk. Bálint iszonyú lelkes volt a repülőn, nézelődött, kérdezett, Kami egy kicsit aggódott a biztonsága miatt, Balázs pedig úgy utazott mintha csak a buszon ülne, s bújta a telefonját.
Éjjel érkeztünk, így csak másnap reggel csodálkoztunk rá a környezetre. A szállás szuper volt, s az idő is. A teraszunk előtt mindjárt egy medencecunami kezdődött.

Nekem már a tenger és medencék vize is hideg voltak, de ez a többieket egyáltalán nem zavarta. Bár az első alkalommal még felöltözve ment mindenki, hogy megnézze a tengert...