Tegnap nálunk

Tegnap nálunk volt a szokásos baba-mama összeröfi. Ízelítő a programból: valaki mindig evett...

... és senki sem aludt, kivéve a házigazdát. Ez utóbbin csodálkoztam is: Bálint a szokásos időben bedobta a szunyát és a szokásostól eltérő zajszinttől sem zavartatva aludt.
Mindenkit egy képre rendezni persze nem sikerült, de itt még egész rendezettek voltak a soraink.

A klubdélután összes képe az alábbi linkről tölthető le:

http://picasaweb.google.com/lh/sredir?uname=tonya20a&target=ALBUM&id=5393884569766903617&authkey=Gv1sRgCMPn3frU8Ja6BQ&feat=email

Tóni

Vegyél fel!

Hú, felálltam, pedig csúszik a parketta és a lábadon sincs sok kapaszkodó. Felveszel?

Na légyszi Apa, vegyél fel!

Na ne izélj már. Csak most még egyszer, lécci, lécci...

Őrlő(dés)

4 hónapos szünet után ismét átbukkant egy, illetve több fehér pontocska az ínyen, a bal alsó őrlőfog személyében. Így örülünk ennek:

Kíváncsi vagyok milyen hatással lesz ez az evésre. Valszeg semmilyen, mert ha akar rág. Követeli és habzsolja a húst: reggelire sonka, aztán később jöhet a pörkölt, fasírt, sült karaj, paprikás csirke stb. Na de a köret megrágása, az az igazán nehéz! Sonka alól a kiflit szigorúan a földre kell dobni, párolt zöldséget, főtt krumplit fintorogva kinyomni a szájból. Így a főzit turmixolva, játék közben kell becsempésznem a szervezetbe.

A kanapé meghódítása

A távirányítót és kütyüket a kanapé hátpárnája mögött tároljuk. És ezt a családban mindenki jól tudja. Így Bálint kitartóan próbálkozott, hogy fel tudjon mászni a kanapéra. Egyik lábát feldobta a kanapéra - ami így vállmagasságba került - és nyüszített. Tegnap egy ilyen kísérlet alkalmával előkaptam a kamerát, de nem tudtam megörökíteni a pózt, már csak ezt:

Így a fényképezőgép mögül végignéztem az első sikeres, önálló felmászást. Majd a lerámolást,

s az elégedett vizsgálódást.

Sajnos a lejövetel még nem megy ilyen flottul, fejnehéz ugyanis a gyermek.

Dalma nézőben

voltunk egy hete Bauéknál. A 10 kilóhoz szokott kezeimnek kész felüdülés volt Dalmát fogni.

Ő nem biztos, hogy ennyire elégedett volt velem, mert hamar legörbült a szájacska. Bálinté nem, ő a szokásos "csupa új dolog van" eufóriában úszott.

Hétvégi ünneplések

Hétvégi ünneplések távirati stílusban:
- Bálint 14 hónapos (és 9,96 kg)
- Apuka újabb diplomát kapott (Nagypapától)
- Anyuka és Apuka 7 éve ismerik egymást (közelebbről)

Egyébként meg zajlik az élet, szombat délután például így:

Ami eddig kimaradt

Kihasználva az utolsó itthon töltendő heteket, gondoltam bepótoljuk ami eddig kimaradt. Szóval elmentünk zenés, mondókás foglalkozásokra, hívjuk akár zenebölcsinek, ringatónak, csiri-biri-nek, kerekítőnek, tücsök-zenének vagy akárhogy máshogy. Nevezetesen mi kettő különböző nevűt próbáltunk ki.
A Kerekítő nevű nem jött be. Egyetlen dolog ragadt meg: amíg várta a foglalkozásvezető, hogy mindenki megérkezzen, buborékokat fújt. Azt a ledöbbentséget és koncentrációt a gyerekek arcán! Ilyet beszerzek itthonra is.
A Tücsök-zene jó. Ahogy kell, mindenki körbe ül, a babák / gyerekek általában anyukájuk ölében ülve figyelik az eseményeket. Kivéve Kerekes A. Bálintot, aki amint bemegyünk a terembe, elkezd körbe-körbe mászni a nagy szőnyegen, lábakon, táskákon átgázolva. Majd amikor elkezdődik a műsor, beül a kör közepére a foglalkozásvezetővel szemben és tátott szájjal bámulja. Esetleg elveszi tőle a bemutatóként használandó játékmajmot és a saját ölébe ülteti. Az idill akkor törik meg számára, amikor elkezdik osztani a hangszereket és a - már járó - gyerekek özönlenek előre. Anya ilyenkor megmenti. És szerez neki hangszert.