Az eredeti tervek szerint úgy volt, hogy idén nyáron 2 hónapra leköltözünk Balatonra - ahonnan Tóni könnyen tud majd akár ingázni is -, s utószezonban mentünk volna mediterrán éghajlatra. A terveket több tényező is felülírta (pl. hogy nem kerestünk kiadó házat a Balatonnál, meg pl. az utószezonban várhatóan óriás pocakot is kellett volna cipelni). Így lett a júliusi Horvátország és a 2 hónap helyett szűk két hét Balcsi (amit elnevezés tekintetében Bálint eleinte kevert a bölcsivel).
A gyerekeknek sokkal jobban bejött az icipici, de szuperül felszerelt szántódi strand, mint a baskai tengerpart. Lehetett a parton naphosszat iszapozni, a bokáig érő, hullámmentes vízben fürdeni és
és menetelni.
Bálint előző életében naturista lehetett, mert nem sokáig tűrt meg semmilyen ruhadarabot magán. Ha fel is vette, egy idő után gondolt egyet és levetkőzött, és ha már levetkőzött, akkor gondolta pisil is egyet. Így esett, hogy Bálint elég gyakran a strand járdájának kellős közepén intézte dolgát, majd a fürdőnadrágját az ujja körül pörgetve szaladgált fel-alá. A nagy vetkőzések eredményeként a fürdőnaci el is veszett az utolsó napon...
Bálintról továbbá azt is meg jegyeznem, hogy bár ezt a vizet nagyon élvezte, számára a fő vonzerő mégiscsak a büfézés volt. A nap nagy részét a büféknél ólálkodva töltötte - szerzett is ezt-azt -, majd amikor mondtam, hogy többet nem mehet arra, akkor egy "menjünk inkább haza" felkiáltással válaszolt.
A napokat úgy kezdtük, hogy valaki elment a pékségbe, otthon megreggeliztünk, majd Tóni elbiciklizett Bálinttal a közeli földvári strandra, ahol a trambulinon hullára ugrálta magát, majd a gokartokat hajtotta. A fiúk azt állítják, hogy a nyaralás végére Bálint megtanult pedálozni. Ezalatt a női szakasz már a vízben áztatta magát, s várta a fiúk megérkezését, hogy elkezdődhessen a büfétúra. :-)
