A minap voltunk a védőnőnél, aki három éves státuszfelmérést csinált Bálintnál. A szokásos súly és magasságmérésen túl egy gyerek-vérnyomásmérővel harmadszori nekifutásra megállapította, hogy Bálint vérnyomása pont annyi, mint az enyém (ami felnőttnek vészesen alacsonyak számít), továbbá volt látásvizsgálat (Bálint szerint kalózos játék, mert egyik szemét letakarva kellett nézegetni), és hallásvizsgálat, ami kudarcba fulladt, úgyhogy majd jövőre újra nekifutunk.
Meg persze egy csomó kérdésre kellett válaszolni. Mostanában gyakran meglep Bálint azzal, hogy az utóbbi hónapokban valóban milyen sokat változott, fejlődött. Úgy látszik ez három éves kor tényleg nagy lépcső. Anyukám barátnője nyomán gyakran és szívesen hangoztatja magáról, hogy ő egy okos nagylegény. :-) Néha elmélyülten ülve közli, hogy "gondolkodom a dolgokról".
Az utóbbi időben szokásává vált, hogy puszikat osztogat, megölel minket, és elmondja: "szeretem Apát, szeretem Anyát, szeretem Kamillát, szeretem a Mamimat!". S miután több időt töltött Tóni szüleivel: "szeretem a Nagymamát, szeretem a Nagypapát!", de múltkor egy fél nap után a redőnyszerelőnek is kedveskedett: "szeretem a szerelő bácsit!".
Gyakran kéri azt is - elalváskor és bilin trónoláskor -, hogy "Te itt maradjál velem!".
Most egyébként, hogy ilyen "nagyok" lettek a gyerekek (s Kamilla sem szopizik már), a nyáron egy esküvő apropóján éjszakára is kiszerveztük őket a nagyszülőkhöz. Kamillának ez volt az első nem velünk töltött éjszakája. Mivel mindenki - beleértve a nagyszülőket is - gördülékenyen vették az akadályt, a múlt héten újabb esküvőre hivatkozva emeltük a tétet és ezúttal két éjszakára mentek a gyerekek Tatára. Komolyan elgondolkodtunk azon, hogy elmenjünk e egyáltalán a lagziba, vagy inkább otthon élvezzük az üresen kongó lakás nyugalmát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése