Hóvirág

Ez itt egy hóvirág. Legalábbis Bálint szerint, aki a hulló pihékből a hóra asszociál...

A fújásról jut eszembe. Az év elején Bálint végre ismét felidézte az orrfújási tudományát, amit egyszer már tavaly megtanult, aztán feledésbe merült azzal, hogy a szülinapi torták gyertyáit megtanulta elfújni. Emiatt ugyanis ismét a szájon át kilégzés került előtérbe. Az idei náthaszezon aztán meghozta az áttörést, Bálint trombitál mint az elefánt (legalábbis ezt mondjuk, ha azt szeretnénk, hogy nagyot fújjon). Magától azonban soha nem jutna eszébe zsebkendőt ragadni, egyszerűen nem sikerül lebeszélni arról, hogy ne a ruhája ujjába töröljön mindent...

Kamilla viszont elég motivált a témában, néha saját maga halászik egy zsebkendőt, törli az orrát és fúj egy hatalmasat. Szájon át.

Mert ugyebár a nátha nálunk még mindig aktuális téma: minden évben szeptember elejétől május végéig tart. Holnap már június van. :-) Bár igazából nem panaszkodhatom, mert a három tavaszi hónapban végig járt mindkét gyerek az intézményekbe, Kamcsi hiányzott egyszer három napot és ennyi...

Balázs öt hónapos

Óriásbabánk öt hónapos, 8,44 kg és 70 cm. Örökké szűk ruhákban jár, mert mire előveszek egy szett ruhát, addigra azok nagy része már passzentos. Amit Kamcsi kinő, azt most már el se pakolom, egyenesen Balázs szekrényébe teszem. Kivéve persze a szuperrózsaszín hercegnős darabokat.

Nagyon jó kedvű baba ő, rengeteget mosolyog, ha éppen van kire.

Nagyon jól tűri a különböző megpróbáltatásokat is, úgy mint pl. Kamcsi által kiosztott pofonokat, avagy Bálint azon kísérleteit, hogy felemelje őt.

 

A múltkori hátra borulása óta nem nagyon produkálta magát kisfiúnk. Pár napja azonban újból rákapott a hátra fordulás ízére, bár nem mindig örül a saját produkciójának. Tegnap éjjel pl. hirtelen, éles sírásra ébredtem. Balázs a hátán fekve nekikeseredett a sorsának, amiért átfordult. Fenékfeltolásban viszont egyre profibb.

Balázs keresztelője

Pünkösdhétfőn Balázst - aki pont aznap lett öt hónapos - Bence a keresztvíz alá tartotta, s ezzel a református egyház tagja lett ő is.

A keresztelő pap által kiválasztott keresztelői ige a gyerek eljövendő életéről szól. Így ezúttal is nagyon kíváncsian vártuk, mit kap útravalóul a babánk. Balázsnak egy nagyon szép igét mondott Miklós, a lelkész: "Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely ellenkezni mer veled." Miklós szerint ügyvéd lesz a gyerek. :-)
(Hirtelen nem találtam Bálint keresztlevelét, de emlékszem, hogy az ő igéje a harcokról szólt. S mennyire igaz ez már most is: ő harcol velünk, mi harcolunk vele. Nap mint nap. Egyelőre döntetlen az állás.)
Balázs egyébként ezúttal is nagyon jól viselte magát a templomban, egész sokáig hallgatta ő is az istentiszteletet. Leghamarabb Kamcsit kellett evakuálni, aki a keresztelés ideje alatt ott téblábolt a lábunknál. Bálintot és Katát a jól felkészült nagymama gumicukorral késztette csendes közreműködésre.
Az idő nem volt kegyes hozzánk - esett -, de végülis ez a keresztelő utáni ebédet és a délutáni beszélgetést nem sokban zavarta.

A gyerekek átlendülve az ebéd utáni fáradtság holtpontján estig bírták. Kamcsi este fél hétkor azonban egyszer csak játék közben szó szerint kidőlt.

Milyen nap lesz holnap

Bálint kezdi kapisgálni a napokat (pl. mikor megyünk oviba, mikor van hajmosás meg ilyenek). Ennek fényében így beszélgetünk:

Én: Bálint, milyen nap lesz holnap? ( ma vasárnap van)
Bálint: Szerda...
Én: Nem
B: Csütörtök...
Én: segítek, melyik napot utálja a Garfield?
B: (kicsi gondolkodik, majd felkiált) Amelyik süt!!!

Aki ismeri a Garfield 3-at, az tudja miről van szó. :-) Aki nem, az ismerje meg...

- Posted using BlogPress from my iPad

Így mozgunk mi

Na sikerült megörökíteni, hogyan is borulhatott át Balázs hasról hátra...

Valahogy így megy ez - fenékből indított nagy fordulás

- Posted using BlogPress from my iPad

Hétvégi munka

Beütött a kerti munka. Gyermekeink nagypapa "segítségére" siettek. Ami meglepő harmóniában sikerült nekik mindenki nagy örömére...

- Posted using BlogPress from my iPad

Kopaszi gáton

Utoljára egy gyermekes családként voltunk a Kopaszi gáton. Azóta sokat fejlődött. (Talán túl sokat is, mert a sok épület már kitakarja a víz látványát.)
Tegnap aztán ismét voltam, ismét egy babával, de immár Balázzsal mentünk ünnepelni az egy éves Bellát és Marcellt a Kölyököbölbe.

 

Balázs ezúttal is nagyon együttműködő volt: Katával hempergett a hempergőben, aztán az ablak előtt húzta a lóbőrt a babakocsiban.