Mostanában abban a pillanatban, ahogy lerakom Bálintot a pelenkázóra, hasra, négykézláb, majd állásba vágja magát és rámol lefele. Ilyenkor születnek azok a balesetek, amikor is a pelus szilárdabb tartalmának egy része a szőnyegen landol. Hogy gyorsan feltakarítsam, leteszem a meztelen fenekű gyereket a földre, abban a reményben hogy nem abban a fél percben fog pisilni. Persze hiába reménykedem, tócsa születik, átgázolva rajta zoknijával feltörli, a maradékba én belelépek...
A pelenkázás utáni következő kihívás a body bepatentolása és nadrág húzás. Mivel ezek kevésbé sürgető műveletek, ilyenkor már szinte mindig leteszem a földre, persze a nevetve menekül. A kezemben a kisnadrággal történő Bálint üldözés napi sport. Pedig aztán általában a helyzet pont fordított. Ő üldöz engem, sokszor egész napunkat így töltjük:
2 megjegyzés:
Nálunk már egész figyelem elterelő arzenál van már bekészítve a pelenkázóra, de hiába. Úgy látszik a felálláson van a lényeg. Mélyen együttérzek :)
Nálunk is megy az Áron-üldözés. A nehezített pálya az esti testápolózás és az ekcéma kenőcs felhordása.
Megjegyzés küldése