Cipőmánia

Hiteles források szerint én imádtam anno anyukám magassarkú cipőiben járkálni (ami azok gyors értékcsökkenéséhez vezetett). Bálint is műgonddal rakosgatja az előszobában a cipőket,

elhurcolja a kiválasztott darabot és most már fel is próbálja azt.

Szerencsé(m)re ő is a nemének megfelelő darabot választ.

Mit hozott a Jézuska?

Azt most itt nem sorolnám fel, de tegnap a legnagyobb sikere kétség kívül ennek volt:

Dömper.

Ui.: Még áll a fa. És a díszek is fent vannak. Pedig eredeti terveinkkel ellentétben végül nem egy asztalra, hanem a földre tettük a fát.

Tápit, de azonnal!

Tegnap reggel kivételesen én jelentem meg először Bálint szobájában, miután diszkréten jelezte, hogy ő bizony felébredt. Bemegyek, rám néz és közli: tápi, tápi. Állítólag már napok óta így kel. Előkerült e felkiáltás már délutáni séta közben is, ha kimaradt az uzsonna, esténként a fürdőkádban, ha kevés volt a vacsi, s pizsamában lefekvéshez készülődve, mikor megjelenek a cumisüveggel a kezemben.

Így legalább már egyértelmű, mit szeretne. Vagy enni vagy esetleg inni.

És persze ivás közben fel-alá járkálni.

Káresemények és egyéb balesetek

Nem volt olyan ádvent az utóbbi év(tized)ekben, hogy ne láttam volna boltokat, bevásárlóközpontot belülről. Nos az idei ilyenre sikeredett. Egyrészt mert orvosi tanácsra le vagyok tiltva (gyerekdokink szerint a legjobb hely, mert még meg is keringeti a vírusokat), másrészt amúgy is itthon dekkolunk a három hete tartó göthösségem miatt. Gondoltam, hogy a gyógyulása után már Bálintot se viszem be a bölcsibe, bízva egy egészséges karácsonyba. Így december 2-án volt utoljára bölcsiben.

Az utóbbi egy hétről azonban már az a McDonalds reklám jut eszembe, mely szerint sokba kerülhet, ha otthon maradsz (pasikám tönkreteszi a lakását). Ez az itthon lét nálunk is kezd komolyra fordulni. Bálint már marhára nem bír magával. A hűtőmágnesek vészesen fogynak (illetve sokszorozódnak apróbb darabok formájában), a kosaram füle elszakadt, mert szétrágta. Amortizáció mellett némi leltárhiány is jelentkezik bizonyos dolgokból. Bár néha ez meg az váratlanul előkerül. Így például fogkefefej a szennyestartó kosárból, teniszlabda a mosógép dobjából, fogselyem a szemetesből... Sajnos a fekete cipőpasztával bekent előszobapadló többszöri felmosás után is csúszik, nem kevésbé ragad a testápolóval gondosan bekent fürdőszobai járólap. Már csak abban bízom, hogy tartani fog a karácsonyfától (mint ahogy fél például a nagy fitballtól) és azt tisztes távolból fogja csodálni...
Addig is napi két fejszellőztetés jár elterelő hadműveletként.

Én egy oroszlán vagyok

Én egy oroszlán vagyok és most jól megeszlek téged!!!

Heavy Metal

Fejhallgatót felrak, aztán erősítőn a nagy gombot elforgat - erre ugranak a szülők!

A zseniális emberi agy :-)

Tegnap esett a hó! Hazaértem este, Bálint odajön, hogy vegyem fel. Felveszem. Elsétálok vele az erkélyig, majd kinézünk. Mondom neki, esik a hó, erre Bálint: óóóóó (ezt az ó-t mostanában nagyon szereti), majd nagyot nevet. Kérdem tőle mi az ott, majd rámutatok erre:

Bálint gondolkodás nélkül azonnal: hapci (nálunk így hívják a virágot - hapci virág).
Szerintem egy gép ezzel eltöltött volna egy kis időt :-)
A mai napon sajnos a virágok kikerültek az erkélyről, így csak ez a blog állít emléket annak milyen jól is mutat a muskátli a hóban:

Bálinttal mi is lementünk a virágok után a hóba. Bálintról kiderült hogy nemcsak a fűtől, de a hótól is fél, így leteszem a hó közepébe, azt meg sem mozdul... Szerencsére mára már oldódott a hangulat (amibe az is besegíthet, hogy most már dupla zoknit adunk rá), így most már megy a hókotrás is :-)

Az én pocakom

Van itt ám egy másik pocakos is:

Túl a félidőn

A mai UH-n se került elő fütyi, így továbbra is kiscsajszira készülünk! A rózsaszín body-k vásárlását egyenlőre sikerült megállnom. Ebben persze sokat segít, hogy közben egy, a sorok között rohangáló Bálintot kell üldöznöm és teljesen leizzadok, mire legalább azt megvesszük, amiért mentünk.

Közben megszületett a nagy döntés is. Megyek majd oltatni Hini ellen. Persze pont, hogy eldöntöttük, másnap lebetegedtem és még mindig nem sikerült teljesen kikúrálni magam. Így a kivitelezés némiképp tolódik. Bálint is kapott ma egy szurit Hini ellen, hogy ne hozza haza a cuccot. Ha nem lenne kisbabó, őt se oltattam volna be.

Mostanában egyre többször találgatjuk, vajon milyen lesz a kiscsajunk. Tartok attól, hogy nem lesz még egyszer olyan mázlink, mint Bálinttal volt az első évben alvás terén. Az első hetek persze eléggé összevissza voltak vele is, de az utána lévő hónapokra tényleg nem lehet panasz. (Mostanában mondjuk néha becsúszik egy-egy többébredéses éjszaka, de Tóni éjjeli bagoly állja a sarat.) Hogy ez most hogyan jutott eszembe?
Állítólag összefüggés van a méhen belüli mozgékonyság és a kinti, kezdeti mozgékonyság között. Továbbá pedig a mozgékonyabb, gyorsabb mozgásfejlődésű babák általában rosszabb alvók (ez már részben saját megfigyelés, de egy barátosném szerint tudományosan is alátámasztott). Mivel Júlia Alma (valamint Lilla, Linda, Léda stb.) jóval többet mozgolódik idebent, mint Bálint tette azt, ez alapján lehet, hogy ő mozgékonyabb baba lesz, mint bátyja volt az első évben. Remélem viszont, hogy a nappali pörgéssel nem fog együtt járni az éjszakai is.

A mozgolódásról még annyit, hogy a rúgásokból kívül-belül jut. Bálint minap jól megrúgott pelenkázás közben. Persze azon ponton, ami jelenleg legjobban előreáll, azaz hasamon. Hát egy napig fájt.
Apropó has. Úgy aludnék hason! Nagy hason alvó vagyok (lennék), de az utóbbi 2 évben kb. 2 hónap hason alvás jutott. Néha arra ébredek, hogy félálomba hasra fordulok de marha kényelmetlen, mert valaki odatett egy dinnyét. Egy 90 cm-es dinnyét. (Sose álltam ilyen közel az ideális 90-60-90-es mérethez. Csak a 90 máshol van. És 60 nincs sehol. Esetleg a fejemen.) Szóval a 22 hetes dinnye:

Gyurma

A Mikulás egy gyurmakészletet hozott Bálintnak, merthogy az étellel mindig gyurmázik, hát had élje ki magát a gyerek. De ne az étellel! Épp ezért mondtam a fiúknak, hogy ne az etetőszékben játszanak. Nos a szőnyeget választották. Persze eredetileg alátét nélkül.

7,5 perc után kellett először kihalászni Bálint szájából ezt a zöld cuccot.

Gyerekdiszkó

is volt.

A Mikulás: késett, de jött

A mandulagyuszi miatt a bölcsis Mikulásról lemaradtunk. A céges Mikulás ünnepség zárlat alá került az influenza-járvány miatt. Nem volt mit tenni, nekünk kellett a tettek mezejére lépni - Viki ötlete nyomán. A céges Miki jelmezt felmarkoltuk, Kerekes Bencét beszerveztük. S lám jött is a Mikulás és osztotta a gyerekeket. Bocsánat, az ajándékot osztotta a gyerekeknek.
Könnyű dolga nem volt, merthogy Adélt például nem hatotta meg a Mikulás és inkább játszani szeretett volna.

Áron gyakran egy másik szobába menést emlegetett.

Bálint pedig egyszerűen csak sírt. Erre azért számítottunk, főleg a múltkori eset után. (Étteremben mellettünk lévő asztalhoz leült két fekete nő. Bálint egy ideig méregette őket, majd sírva fakadt. A vacsit végül úgy tudtuk befejezni, hogy Bálintot kivettem a székéből, Tóni pedig takarta a kilátást.) Kis barátkozás azért volt, meghúzták a Mikulás orrát.

Adél szavalt egy kicsit Mikulásnak, Áron biztos fog énekelni jövőre, Bálint pedig biztosan megmutatja majd, hogy hol a lámpa, a füle, az orra stb. a Mikulásnak, ha az kéri tőle. Így hát végül mindenki kapott ajándékot.

Kültéren is

Visszanézve az elmúlt heteket rájöttem, hogy mindig csak itthon illetve bent készített képek kerülnek ide. Hát most gyorsan orvoslom ezt egy-két szabadtéri verzióval.

Ő itt Macifül.

A hinta azért nem ilyen jó barát, mint amilyennek itt tűnik.

Általában rövid idő után kikívánkozik. Nem, nem az ebéd (olyan magasra úgyse lökjük, mert azt még kevésbé szereti). Hanem Bálint a hintából.

Ki kapjon?

Van itthon egy nagyra nőtt gyerek, egy egyre nagyobbra növő kisgyerek és egy kis-kisgyerek. No meg én, aki megkérdezte az előzőekben felsorolt családtagokat, hogy idén kinek is töltődjön fel az adventi kalendárium. A beérkezett válaszok alapján a nyertes:

Ezek után azt a kérdést, hogy mi is legyen a zsákokban, már nem kellett feltenni.

Bár Tóni szívesen megosztotta Bálinttal a falatokat, erről szigorúan le lett tiltva. Bálint pedig jó fej és visszaadta az érdekes csomagolású izét, amit azért előtte jól összetört, ha már megkaparintotta.

Jövőre aztán jöhet az alma, dió, mogyoró. Csak be tudjuk tartani.

Pont mire beszoktunk...

Talán mostanra már állíthatom, hogy Bálint beszokott a bölcsibe. Kettő helyett nekünk ehhez négy hét kellett, dehát végülis ráértünk. Reggeli búcsúnál nincs sírás, napközben megy a randalírozás, ebédelés is alakul és stabilan ott alszik. Igaz csak 1 órát, de cserébe éjszakánként itthon 11-et. S hát az első hónapot megúsztuk betegségek nélkül.
De pont mire beszoktunk, jött ez a gennyes mandulagyulladás, amit rohamos sebességgel elkapott a család másik, még mandulával rendelkező tagja is (azaz én). Így most egy hetet biztos itthon dekkolunk, hogy aztán rövid visszatérés után kezdődjön a kéthetes karácsonyi szünet.
Most jut eszembe. Ma 16 hónapos Bálint. Na holnap majd lemázsáljuk, szerintem megpocakosodott mióta duplán ebédel (a "menzán" és itthon).

Ui.: Egy utólagos kiegészítés: 80 cm és 10,69 kg. (09.12.04.)

Eldőlt - zongorázni fog

Bálint zenei nevelésének biztosítása feltehetően az én feladatom lesz. A családban van némi előzmény, bátyám szaxofonozott, én klarinétoztam (előtte trobitáltam), öcsém pedig zongorázik. Bálint unokatesói furulyáznak, zongoráznak és most a legkisebb fiú hegedül (ami egyelőre elég durva). Ebben a környezetben Bálintnak adott a választás lehetősége és ő úgy tűnik választott is :-)



ui. lassan kell vennem egy új telefont, amivel szebb képeket lehet csinálni (Bálint miatt rengeteg költségem merül fel kütyük terén ;-)