Tápit, de azonnal!

Tegnap reggel kivételesen én jelentem meg először Bálint szobájában, miután diszkréten jelezte, hogy ő bizony felébredt. Bemegyek, rám néz és közli: tápi, tápi. Állítólag már napok óta így kel. Előkerült e felkiáltás már délutáni séta közben is, ha kimaradt az uzsonna, esténként a fürdőkádban, ha kevés volt a vacsi, s pizsamában lefekvéshez készülődve, mikor megjelenek a cumisüveggel a kezemben.

Így legalább már egyértelmű, mit szeretne. Vagy enni vagy esetleg inni.

És persze ivás közben fel-alá járkálni.