A Mikulás: késett, de jött

A mandulagyuszi miatt a bölcsis Mikulásról lemaradtunk. A céges Mikulás ünnepség zárlat alá került az influenza-járvány miatt. Nem volt mit tenni, nekünk kellett a tettek mezejére lépni - Viki ötlete nyomán. A céges Miki jelmezt felmarkoltuk, Kerekes Bencét beszerveztük. S lám jött is a Mikulás és osztotta a gyerekeket. Bocsánat, az ajándékot osztotta a gyerekeknek.
Könnyű dolga nem volt, merthogy Adélt például nem hatotta meg a Mikulás és inkább játszani szeretett volna.

Áron gyakran egy másik szobába menést emlegetett.

Bálint pedig egyszerűen csak sírt. Erre azért számítottunk, főleg a múltkori eset után. (Étteremben mellettünk lévő asztalhoz leült két fekete nő. Bálint egy ideig méregette őket, majd sírva fakadt. A vacsit végül úgy tudtuk befejezni, hogy Bálintot kivettem a székéből, Tóni pedig takarta a kilátást.) Kis barátkozás azért volt, meghúzták a Mikulás orrát.

Adél szavalt egy kicsit Mikulásnak, Áron biztos fog énekelni jövőre, Bálint pedig biztosan megmutatja majd, hogy hol a lámpa, a füle, az orra stb. a Mikulásnak, ha az kéri tőle. Így hát végül mindenki kapott ajándékot.