Etyek újra

Idén is elmentek a házigazdák, s mi ismét Etyeken voltunk közel egy hétig. Négyen öt kocsival érkeztünk a helyszínre. Az ötből hármat a teraszon parkoltunk le (a másik kettő szgk, azokat inkább az utcán hagytuk).

Tavalyi látogatásunk óta Bálint egy elég fontos új képességre tett szett: megtanult járni. Így a tavalyi slágertevékenység mellett

újak is megjelentek. A kerti munka elég sok időt vett igénybe.

Viki kérte, hogy locsoljuk a virágokat. Locsoltunk. Néha virágokat is.

De a legtutibb új fícsörként Áron focikapuja szolgált. És a labda kapu fölött történő átrúgása. Mivel a kapu magasabb Bálintnál, ügyesnek mondhatjuk a gyereket.

Reggelente a fiúk mentek friss péksütiért, s séta közben ismerkedtek az etyeki törzslakosokkal (gyerekkel ez nem nehéz). Esténként végigettük a környék vendéglátóipari egységeinek kínálatát (belefért a hétbe). Napközben élveztük a kertet, no meg azt, hogy nem kell emeletet mászni.
De mégiscsak városi gyerekek vagyunk mi, úgyhogy ma visszajöttünk bázisunkra...