Első negyedévét töltötte be Kamcsi a hétvégén. 59 cm és 5,5 kg. Egyre többet van fent, bár eddig még csak egyszer fordult elő, hogy nem aludt be két evés között. Lekopogom, éjjel nem kel fel. Bár este 9, fél tíz előtt ritkán dől ki a sorból.
Továbbra is a nagy evés, nézelődés, nagy alvás, majd nagy evés, nézelődés, nagy alvás stb. körforgásban élünk. Így négyszer eszik egy nap. De Bálinttal ellentétben ő nem fogadja el a cumisüveget. Próbálkoztam esténként reggel lefejt tejet adni neki pótlásként, de csak lökdösi a kis nyelvével. Vizet se ivott ebben a hőségben.
Szerencsére nem kimondottan hasfájós, de az utóbbi hetekben azért voltak nagy ordítások. Egy idő után rá kellett jönnöm, hogy a nagy kedvenc cseresznyém (és a meggy) Kamillának nem olyan nagy kedvence. Néha azonban elfeledkeztem a dologról. Berendeltem múlt héten is egy jeges meggylevest tejszínhabbal (nyammm....) vacsira a Rókusfalvyban, na másnap délelőtt volt nagy műsor. Így jártunk. Most már úgyis vége a szezonnak.
Ha sírdogál - mert már unja magát a hordozóban vagy az ágyon - és Bálint odamegy, azonnal abbahagyja a sírást. És feszülten várja, hogy mi következik most. Általában egy csók, továbbra is szájra. (Erről eddig még nem sikerült lebeszélni Bálintot.) Utána pedig szorongatás. Nagyon békésen tűri Kamilla. Csak akkor törik el a mécses, ha tényleg durvul a helyzet.
Egy dolgot viszont egyre nehezebben visel: ha evés közben Bálint zajong. Mit zajong, ordítozik. Semmi extra, csak a szokásos: focizik vagy egyszerűen csak föl-alá rohangál a lakásban és közben kiabál valamit. Kamilla meg fülel, s kitekeredve próbálja követni szemével is a hangforrást. Muszáj elvonulnom vele, különben nem eszik a drága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése