Elért minket a 2. hullám

A gyerekek nagy részén valamilyen formában mutatkozik némi féltékenység, ha kistestvér születik. A gyerekek másik részén nem a születéskor, hanem akkor tör ki diszkomfort érzés, amikor a kisebbik is már mozgolódik, s addig általa nem piszkált területekre is tör be.
Aztán van a gyerekeknek egy harmadik csoportja (a csoport nem tudom mekkora, de egy tagja már biztosan van), aki a megszületés után hónapokig lázad, hogy aztán rövid nyugalom után a 2. hullámos féltékenyes csapatba is csatlakozzon. Na ebbe a csoportba tartozunk mi.

Kamcsi nagyosodik, mózes helyett sportbabakocsiban utazik, babakád helyett a nagykádban fürdik és az autós hordozó helyett már az etetőszékben eszik jó ideje.

Bálint így az etetőszék helyett a nagyszéken ülve eszik,

együtt fürdenek stb. Annak ellenére, hogy ezen változások az elején nagyon is tetszettek a nagyobbiknak, sőt ő kéri, hogy Kamilla a nagykádban fürödjön, szép lassan mégiscsak tudtunkra adta, hogy azért nem megy el mindemellett szótlanul.
Egyébként is imád mindent labdának tekinteni (azaz dobálni) és karambolosat, verekedőset játszani (még a tányéron sorakozó mandarinszeletek is verekedni szoktak egymással), de az utóbbi hetekben még inkább felerősödött ez. Ha valamit dobál, akkor azt eltesszük. Így esett meg, hogy jelenleg is az autóinak java része a szekrény tetején van. Papírforma szerint majd el kezd neki hiányozni, kérni fogja, hogy vegyük le, megígéri hogy nem dobálja legközelebb... B. azonban nem hozza a papírformát, így az autók használaton kívül pihennek a büntiben hetek óta. Mert hát ha nincs kisautós doboz, akkor a mesekönyveket is jól szét lehet ám szórni!

Eleinte a dackorszak szükséges kellékének tekintettem e viselkedést. Egyébként is kicsit gyanús nekem, hogy a nagyobbik minden csínytevését, szobatisztátalanságát, nem alvását, hibáját, nyűgjeit stb. rá lehet kenni másra: hát a pici miatt ilyen! Szegény egykéknek bezzeg nincs ilyen szerencséjük, hogy kifogást lehet találni a viselt dolgaikra. :-)
Bálint viszont szerencsés, mindent jól rá lehet fogni Kamcsira. Először megszületik, aztán elkezd mászni, most meg már a könyveket is "olvassa". Mondjuk tényleg nehéz Bálintnak mesét olvasni, mert Kamillának is mindig az kell, amiből épp olvasunk...
Szóval Bálint végül egy-két harapással és "Anya menjen innen!"-nel meggyőzött, hogy (megint) helyzet van. Nem is merem leírni, mert hátha Murphy is olvassa ezen sorokat, de úgy remélem, ezen most talán hamarabb túllendülünk, mint az előző körön.

Most épp a még nyáron beszerzett önsegítő könyvem tanácsait tesztelem, amihez nyáron még kicsi volt Bálint, de azóta sokat okosodott és lehet vele beszélgetni. Pontosabban nem is beszélgetés ez, inkább csak érti és reagál rá. Íme a tegnapi tesztesetünk.

Reggel Bálint a kanapén ül, nézi a Micimackót. Én jövök ki a szobából szoptatás után Kamillával a kezemben. Bálint nem engedi, hogy odaüljek, elküld. Majd ő is elfut és rámcsapja az ajtót. Leteszem Kamillát, s bemegyek hozzá. Bálint tiltakozik, kioszt Kamillának egy pofont, nekem egy harapást.
- Bálint, mi a baj? Letegyem Kamillát (aki közben jött vigasztalódni a pofon után).
- Igen.
- Jó leteszem. ... Bálint, az bánt, hogy Anya fogta Kamillát?
Nincs válasz. De több verekedés se. Legalábbis aznap reggel. Mert persze azért ilyen könnyen nem ússzuk meg a dolgot. :-)