Kamilka 11 hónapos

Kamilkát - Kamilka, így hívja őt Bálint ha kedveskedni akar - hízókúrára fogtam. Szopi reggel és este, ebéd és uzsonna után, valamint éjszaka (ez utóbbit nem én erőltetem). Kanalas cucc ebédre, uzsonnára és vacsorára. Nem hiába a napi hat-hét étkezés: 3 hónap stagnálás után e hónapban közel fél kilóval ugrott meg a mérleg (8,18 kg, 7 fog)!

Kell is a kalória, mert nagy ficánka a csaj. Megpróbálja magát kitornászni az etetőszékből, kifeszegeti magát a babakocsiból. Ismeretlen törekvések ezek a Bálint-szülőknek.

A hónap további termése, hogy Kamillára rátört a "tíz centinél messzebbre nem mehetsz, különben sírok" érzés. Biztosan ezt hívják szeparációs szorongásnak. Mindig is anyás volt a lelkem, de az utóbbi hetekben még extrémebb volt helyzet. Megértem szegény Bálintot, hogy nem viseli könnyen, hogy Kamcsika tapad, mint a matrica. Bár azokban az esetekben, ha Bálint is a közelben van, akkor egy ideig ő is megteszi társaságnak.

Továbbá meg kell jegyeznem - mindenféle szülői elfogultság nélkül :-), hogy Kamilka szuper ügyes. Tapsol, könyvet lapoz, összerakós játékot játszik és legózik. Simán összeilleszt két legókockát.
Eléggé más játékokkal játszik, mint Bálint ennyi idős korában: Bálint most használatos játékaival.

Elkezdett kommunikálni is. Kinyújtott kézzel mutatja, hogy hova akar menni, mit akar megnézni. Hangos visítással jelzi, ha nem találtam el a szándékát. Fő tanítómesterétől eltanulta az első szót: NE. Ha nem kell több főzelék neki, löki el a kezem és ne-zik. Van pápá és mama is, de ezek nem feltétlenül a megfelelő kontextusban hangzanak el...
Mindjárt itt a szülinap. Az első.