Klub újra nálunk

Bő egy éve, még Kamilka születése előtt volt nálunk utoljára klubozás. Most meg már ott nyomult a játszóasztalnál ő is, sikeresen megkaparintva a gyurmát és kisebb mennyiséget elfogyasztva (csak hogy a bátyja nyomdokaiba lépjen...).

Reggel mondtam Bálintnak, hogy jönnek a vendégek. Előtte este nem akartam ezzel izgatni, így is épp elég volt kihúzni azt a két órát, amíg tényleg megjöttek a fiúk (s lányok). Ugyanis minden öt percben elmondta, hogy "jönnek a vendégek" (értsd: mikor jönnek már?). A reggeli kiflikarikákból is meghagyott kettőt: egyiket Áronnak, a másikat a vendégeknek szánta. :-)

Hogy délutáni alvás nem lesz, azt előre sejtettem Bálint esetében. Na de hogy Kamilla se fog aludni, azt nem gondoltam volna. Kiválóan tett-vett a nagyok között. Kamilla teljesen elfeledkezett arról, hogy neki most épp ragaszkodós korszaka van. Úgyhogy lehet, hogy rossz volt a diagnózisom: a lánynak nem is szeparációs szorongása van, hanem krónikus (gyermek)társaság éhsége.
Az események végeztével aztán persze utolérte a végkimerülés mindkettőt. Bálintra olvasás közben jött rá hirtelen az aludhatnék.