A gyerekek aranyköpéseit sokan szorgalmasan irogatják, nehogy feledésbe merüljön. A gyerekszájas sztorik helyett most a „gyerekkézre” fókuszálnék, mert ebből most több van. Azaz miket is ügyeskedik a mi kedvenc Bálint fiúnk. Most azt gondolom, hogy elég mély nyomot hagynak ezek bennünk (és néhány tárgyban), s nem fogjuk elfelejteni, de ki tudja… Ezért gyorsan leírok két kisebb esetet a hétvégéről.
Hortenziabokrot ültetünk. Nagyobb gödröt kellett ásnom, hogy beférjen a bokor földlabdája. Bálint homokozólapáttal segítette az előrehaladást. Épp a bokor behelyezésével bíbelődök, amikor hideg, nedves érzés önt el deréktól lefelé. Bálint belapátolta az agyagos földet a hátam mögött a gatyámba, ami guggolás közben némileg elállt deréktól. Nadrág, alsónemű és egyéb ruhadarabok teljes földtelenítése után még reménykedtem, hogy csak véletlenül talált be rossz helyre a nagy játék közben, de az öt percen belül megismétlődő eset minden kétségemet eloszlatta: Bálint jól szórakozik ezzel.
Másnap reggel arra ébredek, hogy valaki áll az ágyam szélén, paskolgat, hogy ébredjek fel és „Anya, Anya, úhhh” hangokat hallat. Bálint állt az ágy szélén tök meztelenül és … deréktól térdig kakisan. Ilyenkor azért nem örülök, hogy már egyedül le tud vetkőzni, sőt mi több rendszeresen kipelenkázza magát. (Persze biliről, WC-ről hallani sem akar.) Na megkapta a megfelelő utasításokat, hogy mit kell és mit nem kell tenni ilyen esetben. Az atyai és anyai intelmek megragadhattak benne, de jó mélyen bent ragadtak… Ma reggel gyanús motoszkálásra leszek figyelmes. Na vagy Kamilla megtanult kimászni a rácsos ágyból, vagy Bálint tesz-vesz a nappaliban. Az elém táruló látványt nem részletezem. Nem tudom mi játszódhatott le a kis fejében, de szerintem Bálint gondolta most nem szól, mert ezért múltkor kikapott. Akkor meg minek szóljon? Végülis logikus. Csakhogy így nagyobbra sikerült a terítési arány. A szőnyegek (igen, többes számban!) azóta is száradnak.
Ui.: Csakhogy a gyerekszáj se maradjon ki:
Bálint minden hétköznap délután 4 és 5 között úgy szólít, hogy „Anyuka”. A bölcsiben öltözéskor ugyanis mindig beszéljük, hogy kinek az anyukája jön és megy éppen. Sokáig én voltam „Bálint anyukája”. Most már csak „Anyuka”. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése