Részletek egy újabb naplóból...

Április 13.

Hetek óta írom a kutatási tervemet, a kutatási esszét és az összes többi papírkát, ami a Ph.D. programba való jelentkezéshez kell. Végre elkészültem - a témavezetőm szerint is -, s leadtam a jelentkezést. Most kezdhetek tanulni a felvételire. Szeptembertől Bálint oviba megy (ha felveszik), Kamilla bölcsibe megy (ha felveszik), Anya iskolába megy (ha felveszik).

Április 14.

Ma vettem egy terhességi tesztet. Nem igazából esedékes még aminek esedékesnek kell lennie, de én gyanítok valamit. Igazából már egy bizonyos esemény óta ott motoszkál a fejembe, mi van ha… Pedig hát mi vigyázunk. Mert bár a harmadik babát nem zártuk ki, de inkább 4-5 év múlvára terveztük, hogy elgondolkodunk a folytatáson.

S ha már megvettem azt a tesztet, meg is csináltam. Elvileg 40 másodperc után már mutathat eredményt. Na ezen egy csík van. Oké. Vissza is tömködtem a dobozba, de valamiért mégse jutottam el vele a szemetesig. Aztán 5-10 perc múlva vittem kidobni, gondoltam ránézek még egyszer: mintha lenne ott még valami. Egy nagyon halvány második csík. Na persze, biztosan időn túl néztem meg, akkor meg már minden beszínesedik.

Április 20.

Megvettem a második tesztet. És ott a második csík. Már nem oly haloványan, mint múlt héten. Uhh… Tóni egész jól fogadta, igazából azt hittem jobban meg lesz lepődve. De nem. Azt mondja volt valami megérzése. Neki is.

Bepötyögöm az adatokat a szülési kalkulátorba. Várható születési dátum: 2011. december 24. Micsoda??? Hát akkor én pont nem érek rá. Akkor kezdődik majd a vizsgaidőszak és különben is ne szülessen már karácsonykor…

Ja és ez 20 hónap korkülönbség. Már megint.

Hát elég sok érvet fel tudnék most sorolni, miért lenne jobb ezzel várni egy kicsit. Itt van pl. a fizikai fáradtság. 3,5 évnyi terhesség, szoptatás, terhesség, szoptatás után némi pihenőt terveztem. Aztán itt van az idegrendszerünk: egy 3 éves, egy másfél éves és egy újszülött... Aztán itt van az én reintegrációs tervem (mármint a munka ill. az egyetem világába). Aztán itt van az az elgondolás, hogy milyen jó lenne, ha Bálint és Kamilla már kicsit nagyobbak lennének és jobban tudnánk koncentrálni a babavárásra, majd a babázásra...Na de végülis ezen felesleges rugózni. Ez a baba most akart jönni, hát várjuk szeretettel! (és sok nadrágszíjjal meg hózentrógerrel, hogy alaposan fel tudjuk kötni a nadrágot)

Április 28.

A hétvégén elkezdett fájni a hasam. Ismerős, kétoldalt húzó érzés. Nő a méh. És atya ég, pár nap alatt láthatóan nőtt a hasam. Szerintem. Holott még a 6. hetet se töltöttem be! Pedig a harmadik hónap végéig ezúttal se tervezem megosztani a hírt szélesebb körben. Hát nem lesz egyszerű. Beszerzek zsákokat majd a mostani szűk felsőim helyett.

Április 30.

Tanulnom kellene a felvételire (mert azért felvételizek). De nem megy. Reggeltől estig hányingerem van és nem vagyok túl fitt se. Legszívesebben csak bambulok ki a fejemből. Meg vagyok győződve róla, hogy a Bálinttal és Kamillával nem voltak ilyen rosszak az első hetek, de Tóni másképp emlékszik…

Május 2.

Szoptatás alatt fájt a hasam. Nincs mese, Kamillát el kellett választani. Szerencsére találtam valamit, amit Kamilla elfogad: a kecsketejet. Éljen! Két hét alatt eljutottunk a napi négy szopitól a napi egyig.

Május 3.

Ma voltam dokinál. 8 mm-es a kiscsávó. És már dobog a szíve. Ja, hogy miért kiscsávó? Mert ez a megérzésem. Már a legelején ott volt az a furcsa fémes íz a számban (mondjuk mintha egy kiskanalat szopogatnék), amit Bálintnál is éreztem az első hónapokban. No meg aztán sós kiflit, pogácsát, chipset stb. ennék egész nap. (Kamillánál ellenben komoly mennyiségű csoki fogyott).

Május 5.

A minap az jutott eszembe, hogy nagycsalád leszünk. Mármint a bevett a definíció szerint. Decembertől féláron ehet Bálint az óvodában. Na meg ott a plusz adókedvezmény. Kész haszon ez a baba már most! Persze ha veszünk egy nagyobb autót, akkor ezt sokszorosan el is költöttük. Mert a mostani öt személyes, s ha Mami is jön velünk, akkor ugye 6 ülés kell majd. Hat ülés, no meg csomagtartó a mózeskosárnak és a sportkocsinak / testvérbabakocsinak, kismotoroknak, utazóágyaknak, óriástáskáknak stb. Szóval egy kisbusz kell.

Május 12.

Hányingerem javult, fáradtság rosszabbodott. Ha Kamilla alszik, én is. Nincs időm semmire. Nem jó ez így.

Május 17.

Ma vissza kellett mennem a dokihoz, hogy pontosítsuk mekkora is ez a babó. Mert ugye van a dátum szerinti, van amit az UH gép gondol és van amit én gondolok. Ez utóbbi kettő megegyezik, s egy héttel kisebb, mint a dátum szerinti. 8 hetes. Doki osztott szorzott, majd közölte „kiírás napját”: december 24/25. Na ezt számoltam én is. Tekintve, hogy mind Kamilla, mind Bálint a kiírás előtti napon született, a szentestét idén 22-én tartjuk majd…

Ja és elkészült első sztárfotó. Ezt most nem szkennelem be. :-)

Május 23.

Pokoli szenvedés van. Nem hányinger, nem émelygés – érdekes módon ezek 2-3 hét alatt lecsengtek -, hanem kitört rajtam a pollenallergia. A szoptatás alatt is szedhető gyógyszeremről megoszlanak a vélemények, hogy terhesség alatt mi a pálya. A nőgyogyó szerint mehet, az allergológus szerint ez az egyetlen ami mehet, a gyerekdoki szerint semmiképpen se, főleg nem az első trimeszterben. Az internet szerint kerüljem az allergént (egy hete nem levegőztem a gyerekekkel), s különben is úgy kell tervezni a terhességet, hogy az első harmad ne essen allergiaszezonra. Köszi, ez utóbbi kiemelkedően hasznos tanács.

Május 25.

Ma át akarták adni a helyet a villamoson. Úgy látszik nem csak képzelődőm, s nemcsak a ruháim mentek össze, de tényleg látszik a hasam. 9,5 hét.

Május 31.

Reggel azzal fogadtak a bölcsiben, hogy pillangóvírus megbetegedés van. Bár a gyerek tök kiütéses lesz tőle, nem komoly betegség. Csak akkor gáz, ha valaki terhesen betegszik meg. Szuper. Lappangási idő 3 hét is lehet. Szuper. Bálint holnaptól 3 hétig itthon szerepel. És nagyon reménykedünk benne, hogy épp nem lappang.

Június 2.

Ma "lebuktunk". Miután Kriszti másodszor kérdezett rá, hogy nem vagyok e terhes, „deigen”-t mondtam. Tekintve, hogy épp csapatostul nyaralunk, elég gyorsan terjed a hír. Nem igazán örülök neki, mert szerettem volna akkor és annak elmondani, ahogy én gondolom. Ha hazamegyünk, Tóni szüleit is beavatjuk, mert hát mégiscsak ők a nagyszülők.

Nem húztuk ki az első trimeszter végéig.

Június 10.

Bő egy hete mondtam el Bálintnak, hogy „Anya hasában kisbaba van”. Ekkor elég röviden lerendezte a dolgot: felhúzta a pólóját, megtekintette a saját pocakját, s közölte: „Az én hasamban is kisbaba van.” Ezzel lezártnak tekintette a témát. Az utóbbi napokban azonban teljesen magától többször is előhozta ezt, s érdeklődött, hogy mekkora is az a kisbaba. Meg hogy majd meg fog születni, mint a kisnyuszik a kisvakondos mesében. Meg hogy Petike anyukájának (Anna, Peti és Gergő) is nagy volt a pocakja… Mikor Kamcsit vártam, még nem beszélt Bálint. Más ezt így átélni, megbeszélni vele.

Június 14.

Ma voltam bent a bölcsiben. Még a múlt héten is volt Bálinték szobájában két újabb megbetegedés ebből a pillangós fajtából. Újabb 3 hét itthon. Aztán nagyjából kezdődik is a nyári szünet a bölcsiben.

Június 15.

Az jutott eszembe, hogy mivel a jelen állás szerint negyedik babára már nem vállalkozunk, ezért most vagyok utoljára pocakos. Hm.

Június 16.

A minap sétáltam a gyerekekkel, amikor is egy néni megállapította, hogy a nagyobbik fiú, a kisebbik kislány. Majd megkérdezte: „S a harmadik milyen lesz?”.

Hát a doki – és a mai 12 hetes UH szerint – fiú. Persze ennyi idős korában Pancsikát is fiúnak mondták, bár bizonytalankodott a doki. Most viszont egy 95%-os mondást kaptunk. Azért még megvárom a 18. heti UH-t, mielőtt elpasszolom a lányruhákat.

A terminus egy nappal javult. A szülés várható dátuma – a mostani méretek alapján - dec. 24 helyett dec. 23.

Ma elkészült a kedvenc képem a III. Antalról (apukája nagyon szerényen csak így hívja), félig szemből fotózva.

Június 21.

Ma elkezdtük a pocakfotó sorozatot. Íme az első a 13. héten.

Június 30.

Előhalásztam a kismamaruháimat. Nincs sok, mert mindig úgy voltam vele, hogy erre a pár hónapra minek. De ha így összeadom a három babavárás hónapjait, akkor igazából megérte volna jobban bevásárolni már korábban. Na de majd most! :-)

Július 5.

Na ilyen ultrahangon se voltam még, mint a mai. Szegény gyereket teljesen kitakarta a méhlepény. Egyik végén a feje, a másik végén a lába kandikált ki, de sehogy se sikerült őt megmérni például hosszában...15. hét.