Síelünk!!! - hosszú változat

No, ez a pillanat is eljött. Elvittem a "nagyokat" síelni!

 

Na nem a MoM Sport oldalába, oda járunk már egy ideje, hanem igazi síterepre, hóba. Kezdetben jó ötletnek tűnt, de aztán az indulás napján kezdett az inamba szállni a bátorságom. De akkor már nem volt mit tenni. Január 1-én délután, lightos szilveszteri buli után 1 órakor útnak indultunk a gyerekekkel. Első etapként Kovácsot vettük fel, aki gondolta kipróbálja a síelést (korábban nem síelt még). Kölcsön tetőcsomagtartónk vígan fütyürészett a tetőn, a gyerekek szépen aludtak az úton. Bálint nagyon izgatott volt a sítábor kapcsán, rettentően várta, már napokkal előtte visszaszámolt és összességében nagyon pozitívan állt a dologhoz. Kami nem volt annyira lelkes, de látva Bálint lelkesedését ő is konstruktív volt. Az utazás terv és GPS szerint haladt, így a várható érkezési időben, vacsorára meg is érkeztünk. Addigra gyerekek is nézelődtek az autóban, az utolsó etapon pedig mesét néztek.

Este megkaptuk a vacsorát és az eligazítást, megjöttek Olivérék, Bálint ovis barátja, így a gyerekekkel nem volt különösebb gond (miután feladtuk a törekvést, hogy normális vacsorázást adjanak elő). Szaladgáltak, felfedezték a szálloda zugait. A lefekvés nem ment zökkenőmentesen. Kivételesen Kamilla aludt el előbb, Bálint a nagy izgalomtól még fél 12-kor is ébren volt és néha kinézett (egybenyitható szobában voltunk, gyerekek külön kellett volna aludjanak).

Aztán másnap beindult az üzem. Reggel előrelátóan 7-kor felébresztettem a gyerekeket, felöltöztünk a reggelihez, majd próbáltam beléjük tápolni valamit, ami nem volt könnyű. Aztán ruhákat fel (még itthon tartottunk síruha próbát, ne ott derüljön ki valami, így ez relatív flottul ment), autóba be és ki a pályára. Kamilla itt kezdte eldobni a fonalat. Síoktatók mondták, hogy megpisiltetve kellene beadni a gyerekeket a délelőtti oktatásra, így még a felvonó alján, amíg Kovács a felszerelését bérelte, elvittem őket teljes felszerelésben pisilni. Ömlött mindenkiről a víz, azt se tudták mi lesz most velük, Kamilla pedig felvetette, hogy ő haza akar menni anyához Budapestre. No gondoltam ez nem indul jól, amit tovább tetézett, hogy ezt követően beállhattunk a legnagyobb tömegbe a központi felvonó aljába. A várakozás aztán egészen vicces volt, mert Bálint két percenként ugrált örömében, hogy végre megyünk sítáborba. Kamilla ugyanilyen gyakran elpityeredett és mondta, hogy menjünk haza anyához, ő nem akar síelni. Én meg a három léccel (Kovácsot ugye elvesztettük idő közben, mondtam neki menjen ahogy bír), a botommal, hátizsákkal és Kamilla kezét fogva, Bálintot a tömegbe szemmel tartva vonszoltam fel a csapatot a hegyre. Előre gondoltam, hogy lehetnek gondok, s akkor még nem látszott, hogy ennek azért jó vége lesz.

Felértünk a hegyre. Kiszálltunk a felvonóból. Hatalmas havas terület fogadott (lent nem volt hó...). A gyerekek rutinból felcsatoltak, ahogy a síiskolában szoktak és mindenki elfelejtve a korábbi baját, nyűgét lelkesen megindult (itt már Kamillában sem merült fel, hogy ő nem síel). Így néztünk ki, amikor felértünk (ami azért is fontos, mert a videókon ezt a ruházatot kell erősen figyelni :-).
 

Gyerekek meglátták a megszokott gyerekfelvonót (kötél megy és bele kell kapaszkodni), bekattant valami a kis fejükben és már mentek is fel. Én is kicsit megnyugodtam, bár a csoport indulását lekéstük, de így is elégedett voltam a teljesítményünkkel.

Az első csúszások alatt megérkezett a síoktatónk is (a videón 0:06-nál síel el a képen, még nem oktató üzemmódban) és Soósék is befutottak, így megindult a normál üzem. Ez abból állt, hogy a gyerekeket 9:45-re felvittük a hegyre. Ott két órát síeltek, majd 11:45-kor átvettem őket és elmentünk a hüttébe, többnyire ezzel a technikával:

Az első nap jól beszívtuk a Hüttét, mert Bálintot a lelkesedés felvitte még egy körre a hegyre, így Kamillát kaptam meg előbb, akivel elmentem a Hüttébe, de ott olyan tömeg volt addigra, hogy nem találtunk helyet. Kami fáradt volt, le akart ülni, de úgy meg nehéz helyet keresni. Szóval nem volt könnyű az első hüttézés. Kamit végül leültettem Oliékhoz (köszönet érte). Majd összeszedtem Bálintot, akire addig Kovács vigyázott és uzsonnáztatta a hozott reggeli szendvicsekkel. Közben én is szereztem helyet is és egyesítettük a családot.

A reggelek és az ebédek innentől kezdve viszont remekül mentek. Reggel még otthon pisiltünk, nem kellett fent a hegyen és így is simán kibírták. Fél 12-kor Kovács Laci és Andi (Soós anyuka) elmentek helyet foglalni a Hüttébe. Apukák pedig közösen szedték össze a gyerekeket és együtt érkeztünk a hatalmas ebédhez, ahol mindenki ki volt egyensúlyozva, le tudott ülni és az ennivaló is ott volt már, mire beérkeztünk. Így volt idő rendesen ebédelni és pihenni. Ezúton is köszönet ezért az előhadnak!

Délután aztán tovább folyt a gyerekek síoktatása, ami nagy léptékkel haladt. Már első nap mentek a csákányos felvonóval, ami elég jól ment nekik (Bálint Olivérrel, Kamilla többnyire Barnussal ment, de a videón éppen a síoktatókkal négyesben közlekednek):

Megtanultak kígyóban haladni, ami a tábor végére elég jól ment nekik.

És rengeteget síeltek. Kamilla reggelente már énekelgetett a sorban, nem akart hazamenni Budapestre anyához és a második nap még a közös piros pályát is bevállaltuk délután a középállomásig.

Harmadik nap a síiskola szervezett egy versenyt, ahol kapukat kellett kerülgetni és mérték az időt. A gyerekek szép eredményt értek el. Kamilla első lett a lány kategóriában. E dicsőséget nem csökkenti, hogy ő volt az egyetlen lány a minicsoportban. Főleg, hogy egyben ő volt a legfiatalabb is az egész táborban a maga 3,5 évével. Bálint pedig Olivér után a második helyet szerezte meg!

Este a vacsora előtt volt díjkiosztó is, de sajnos a szokásokhoz híven egyik gyerekem sem ment ki a dobogóra, így nekik a helyükön adták át az érmet, oklevelet és a rengeteg édességet is.

A síelések után a gyerekekkel visszamentünk a szállodába, Kovács pedig elment bevásárolni és intézkedni. Ez nagyon sokat segített, mert így mi egyből tudtunk tartani egy hatalmas fürdést, ami után szépen játszottak a szobájukban. Cukik voltak.

Ezt követően lementünk vacsorázni, ahol a gyerekek változó intenzitással ettek, de mindig intenzíven játszottak. Ráadásul a síiskolások elvitték őket még egy kis levezető tornára is hét óra körül, így a felnőtteknek is volt egy kis szabadsága.

Az egészben az volt a legjobb, hogy még én is tudtam síelni, miközben a gyerekek is remekül érezték magukat. Persze ki is próbáltam egyből a nyáron szerzett akció kamerámat, amivel elsőre Attis vett fel a szemüvegére rögzítve a kamerát, aztán pedig a botra rögzítéses technikával játszottunk. Lett sikere a dolognak, Attis is berendelte a saját kameráját, így legközelebb már két kamerával fogjuk dokumentálni az eseményeket :-)

Aztán a negyedik napra elromlott az idő. Kamilla egész előző este nem aludt, rosszul volt, így már nem mentünk fel utolsó nap, hanem reggeli után hazaindultunk. Utólag azt gondolom végkimerülés érte utol a lánykát. Három napig nem aludt délután, reggel úgy kellett kiszednem őket az ágyból és ezt nem bírta. Mindenesetre a haza úton már 10.30-kor elaludt (7.30-kor kelt fel), viszont mire hazaértünk addigra mindenki nagyon kiegyensúlyozódott. Így most készülünk a második sítáborba! Ezúttal Turracherhöche a cél, pályaszállás és hogy legyen valami újdonság teljes család, így Ági és Balázs is jön, aki kicsit megszenvedte itthon a mi táborozásunkat.