Bálint és az önbizalom

Kamilla: - Anya, megcsókollak!
Anya: - Inkább egy puszit adjál.
Kamilla: - Nem, csókot.
Anya: - Csókot majd annak a fiúnak adjál, aki tetszik Neked, akibe szerelmes leszel.
Kami rázza a fejét. 
Anya: - Tetszik Neked valamelyik fiú az oviban?
Kamilla: - Nem.
Bálint: - Belém szerelmesek a lányok, de nekem nem tetszik egyik sem.

Esős vasárnapi program

Délelőtt főzés

Ebéd után szieszta

Délután legókiállítás

Sári, Kami, Sári

Kami is megkezdte a zsúrozást. Neki idén még nem tartottunk szülinapi zsúrt az ovis csapattal, gondoltam elég ezt jövőre megkezdeni. Ő nem nagyon firtatta (konkrétan csak Lia barátnőjét szerette volna meghívni), ezért maradt a családi ünneplés.

Múlt héten pénteken délután Kami ovis szekrénye mellett véletlenül rábukkantam egy borítékra, ami neki volt címezve (s mint kiderült, már egy hete ott hányódott). Egy másnapra szóló szülinapi meghívó volt benne, Érdre, Sáriékhoz. Így aztán átszerveztünk és mentünk. 

A képen házigazda Sári, Kami és vendég Sári:

  Kami nem bízta véletlenre a székválasztást, s rajtra készen állt a tortabontásnál:

Családpark

A biciklitúránk helyszínétől nem messze, azaz a Fertő-tó osztrák oldalán van a Familypark Neusiedlersee. Nevezhetjük vidámparknak is. Annyiban különbözik a pesti megboldogult vidámparktól, hogy sokkal jobb állapotban van, kisebb gyerekek részére is sokkal több játékot, élményt tartogat. Mondjuk ilyet:

Nem voltunk egyedül azzal a gondolattal, hogy a hosszú hétvégén meglátogassuk a parkot. A parkolási helyzet már előrevetítette a zsúfoltságot. Végül amire sokat kellett volna sorba állni, azokat a játékokat előpasszoltuk, de így is volt bőven kipróbálni való. Persze továbbra is fennállt a korábban megtapasztalt két probléma: Bali még mindig túl kicsi sok játékhoz, továbbá a legtöbb helyen három gyerekhez három felnőtt kísérő kell(ene).

Bálint már egyedül is mehetett sok mindenen. Például komoly tempóban és szuperül kormányozva rótta a köröket ezen a gokart-félén:

A távozás pillanatai mozgóképen megörökítve:

Az autóba szállást követő 5. perctől pedig meglehetősen nagy csendben telt a hazaút: 

Első családi kerékpártúra

Régi álmom volt, hogy családilag biciklitúrára menjünk. Ez a már-már nyári május 1-én, a Fertő tónál meg is valósult!

A balatonon rengeteget gyakoroltuk és közlekedési céllal már mentünk is családilag,  de egyrészt ekkor Bálint még négykeréken nyomta és a kicsik gyerekülésben utaztak, másrészt nem volt túra jellege a dolognak.

A felkészülés keretében Ági és Bálint is új kerékpárt kapott. Ágié mindenhol rugózó, szuper kényelmes, sok váltós, szuper bringa (ezen ne múljon), Bálinté meg egy 20"-os, igazi nagyfiús, szintén rugózós, váltós, kulacstartós, kitámasztós (hogy a Bálint által legfontosabb tulajdonságokat számba vegyem). Kamilla megörökölte Bálint zöld kisbiciklijét (14"-os), de hogy "testre szabjuk", vettem rá neki egy szép rózsaszín csengőt és az első crossmotor műszerfalat lecseréltük egy Hello Kitty-s, fehér-rózsaszín kosárra. Végül is lányka megbarátkozott a gondolattal, hogy ő ezen fog megtanulni biciklizni és ha majd ő is tud két keréken, akkor kap egy csodaszép rózsaszín kerékpárt.

Itthon az utcánkban is folyt a gyakorlás, a fel-alá biciklizés. Bálint megbarátkozott a nagy, kézifékes biciklijével, és megismertük Kamilla biciklizési szokásait is: ha lát egy érdekesebb dolgot, akkor erősen nézi és többnyire fogalma sincsen, hogy közben hová megy a biciklivel, illetve néha elfelejt tekerni, annyira belemerül a gondolataiba vagy a beszédébe. Továbbá Kamcsi akkor se tud tartósan 5-6 km/ h-nál többel menni, ha nagyon odafigyelünk. 10 km/h körül pedig elkezd félni és fékezni. Ennek következtében elég jól megtanult a kontrával fékezni. Ezért aztán vettem egy vontató rudat is (trail gator) a Dechatlonban, hogy egy hosszabb túrán tudjunk haladni.

Na mindezen előzmények után lementünk Sopronba, 3 biciklivel a kocsi tetején (köszönet CLA-nak a tartóért, mert nekünk autónként csak két-két tartónk van, de most már három biciklit kell a tetőre tenni). Csütörtök reggel, kiegészülve Kovács Lacival, kimentünk Fertőrákosra, a Fertő tavi kerékpár út széléhez. Ott aztán megkezdtük a kihívó túránkat (eredeti tervek szerint a gyerekvidámparkba Ruszt és Sankt Margarethen közé indultunk - kb. 12 km Fertőrákostól).

No a túránk nem volt zökkenőmentes. Kamilla defektet kapott (Bálint kockásra farolta a zöld bicikli hátsó kerekét, ami most adta meg magát). Kiderült az is, hogy a gyerekparkhoz nincsen rendes kerékpár út (ami van az a közút mentén halad, amit nem akartunk bevállalni), így végül könnyített útvonalon valósítottuk meg a túrát. A vidámpark helyett a ruszti strand lett a célpont.

De nagyon élveztük. Bálint jól elfáradt, hazafelé az emelkedőket már nehezebben vette és még harmad nap is izomláza volt. Kamilla élvezte a vontatást, nézelődött és végig tekert a vontatott biciklijén (ha nagyon lassan mentem érezhető is volt a hajtása) és be nem állt a szája. Bali pedig hősiesen tűrte az ülést és végül nem aludt el benne. Ebben sokat segített, hogy az út mentén rengeteg állat volt (vadkacsák, lovak, malacok, juhok), amiket alaposan meg lehetett szemlélni.

Miután visszaértünk Sopronba Kamcsa biciklijét beadtuk a szervizbe. Kapott új gumit meg egy generál karbantartást, közben én is megerősítettem a csavarokat, hogy a vontatón ne legyen annyira ferdén, így fel vagyunk készülve az újabb családi túrára. Másnap pedig autóval megnéztük a vidámparkot is :-)

Húsvéti tojáskeresés

Kicsit már régebben volt, de a nyuszi idén is menetrendszerűen megérkezett. A gyerekek, főleg Bálint meglehetősen izgatottan várták. Bálint nagyon képben volt, minek is kell örülni (és örült is neki). Tavaly az időjárás kicsit más feltételeket teremtett, így a kertben keresésről le kellett mondani, de idén ezzel sem volt gond.

A keresési akciót egy "izgalmas" videóval jól meg is örökítettük. Így aztán lehet látni a lelkes és ügyes keresőket, az óriási örömet egy-egy nyusziajándék láttán és a lankadatlan bizakodást, hogy az ajándékok soha nem fogynak el :-)

Mesterfodrászunk

Nem mondom, hogy ez egy gyakori helyzet, de Bálint néha a fodrász szakmát is próbálgatja. A tesztalany adott és közreműködő.

Azért szeretem anyukámat, mert...

Anyák napi köszöntés volt minap az intézményekben. Balázs cukin (lehajtott fejjel, de hamiskás félmosollyal és alig hallhatóan) elmondta nekem a verset, majd hatalmas ölelést és puszikat kaptam tőle (szerencsére máskor se fukarkodik).

Bálint három jó hosszú verset is tanult, de ő jellemzően csak asszisztált, az óvónő  verssorait fejezte be. Majd megkaptam az általa fűzött gyöngyös karkötőt. Az öltözőben pedig ki volt téve Bálint rajza rólam:

Némi óvónői segítség van a munkában, de háttér sötétkékre színezése biztosan Bálint munkája, mert azt külön kiemelte és némi magyarázatot is fűzött hozzá.

Hogy Kamilláék mivel készülnek, azt már jó előre tudtam. Kami ugyanis - ellentétben a fiúkkal - rendszeresen beszámol az óvodai életéről. Előre elmondta a verset is (már amennyi eszébe jutott). S azt is, hogy majd úgy fogja előadni a verset, hogy az ölembe ültetem és már elkészítették a szívecskéket is ajándékba ...

Nálunk az oviban nincs közös Anyák napi műsor, minden gyerek egyesével köszönti az anyukáját, egy szépen feldíszített asztalnál. Leültem hát az asztalhoz, ölembe vettem Kamit, aki elmondta a verset. Így:

Édesanyám, virágosat álmodtam, 

Napraforgó virág voltam álmomban,  

Te pedig fényes nap voltál, 

Napkeltétől napnyugtáig ALUDTÁL.(eredetileg: ragyogtál)

Nagy nevetés, majd megnyugtattam az óvónőket, hogy nem jár messze a gyerek az igazságtól. Ezt követően kaptam ajándékot is. Egy szív alakú papírtokban egy saját készítésű szív-medálos nyaklánc volt kikészítve. Kami felvette az asztalról a papírtokot, kivette belőle a nyakláncot, magára akasztotta azt (közben mondta, hogy ez bizony az övé) és a papírtokot átnyújtotta nekem. Minden papírtokon az adott gyerek "mondása" szerepelt.

Az én papírtokom elején ez állt: 

Azért szeretem az anyukámat...

A hátán így folytatódott: 

...mert, fölvesz és ölbe vesz, mesél nekünk, almát eszünk.

Hát ezért.

Homokvár

Bálint mostanában épít. Sokat. Főleg legóból és újabban homokból. Nagyon kitartóan tudja fúrni az alagutakat és nagyon mérges, ha esetleg valami nem sikerül vagy épp valaki összerombolja a hosszasan, nagy műgonddal megépített várat. Készül az alkotás:

 Íme:

Mostanában már le szoktam engedni Bálintot, s néha Kamillát is rövid időre egyedül a kertbe. Nagy könnyebbség, hogy elég csak felülről figyelni őket az erkélyről. Vagy máshonnan, ahol épp Balázs kóborol, mert hát őt még szorosan kell követni...

A nagy szabadságot azért még nem mindig tudják megfelelően kezelni a gyerekek. Időnként a homokozó és a lakásajtó közti útvonalon eltűnnek. Bálintot múltkor rövid keresés után a földszinten lakó Erzsi néninél találtam meg. Épp jóízűen uzsonnázott. Megbeszéltük, hogy utána feljön. Mivel nem érkezett haza, újból a keresésére indultam. Erzsi nénitől már rég elment, de csak egy emeletet jutott feljebb (a kettő helyett), s ezúttal az alsó szomszédoknál volt. Némi vacsora és diafilm nézés után este negyed kilenckor érkezett haza a fiatalúr.