2015. április 26., vasárnap

Kami 5. szülinapja - 4. felvonás - A zsúr

Bálint első ovistársakkal tartott zsúrját akkor tartottuk, amikor Bálint középsős volt. Így idén már Kamilla is joggal tartott erre igényt. Kérte, hogy játszóházba menjünk. Minden  - korábban ecsetelt - viszolygásom ellenére kezdtem beadni a derekam. Végülis legalább itthon nem kell semmit csinálni: előtte elpakolni és takarítani, utána elpakolni és takarítani.
A legnagyobb beltéri játszóházként hirdetett objektumba azonban semmi esetre nem akartam menni. Így keresetem egy közelünkben lévő kisebb játszóházat, ahol csak mi tudunk lenni. Na a nézelődés nem tartott sokáig, a 3 órára szóló bérleti díjon fennakadtam. A bérleti díjba ráadásul még semmi nincs, egy pohár víz sem.
Így aztán maradt a bevált recept: itthon, animátorral. Kamiék csoportjában csak 8 kislány van, így minden lányt meghívhattunk. Fiúnevek is felmerültek, de erről sikerült lebeszélnem Kamit. Egy nyugis, kard és verekedésmentes zsúrra vágytam és nem kellett csalódnom. Kiscsajok megérkeztek, majd csapatostul megbeszélték és megszemlélték az olyan fontos dolgokat, hogy kinek mi van a táskájában vagy éppen ki milyen cipőben érkezett:
Balázs és Bálint viszont nehezen viselték a lánytöbbséget, ezért bomlasztani kezdtek. Kardokkal felszerelkezve elkezdték üldözni a lányokat. Bálintot egy ponton leküldtem a kertbe, hogy akkor inkább a bokrokat kaszabolja tovább. Nemsokkal később mi is lementünk, mert megérkezett az animátor és elsőként óriásbuborékokat készített a csapat. 
Két botra kötött fonalakat mártogattunk egy speci szappanbuborék keverékbe, mellyel akár méteres nagyságú buborékokat sikerült varázsolni. Aztán odafent folytatódott a játék. Minden játék Kami körül forgott, aki ezt élvezte. A legkedvesebb játék az volt, amikor Kami minden kis barátnőjének egyesével megfogta a kezét, s ők kívántak neki valamit.
A játékkal párhuzamosan a konyhában komoly munka folyt: arcfestés zajlott. Mire véget ért az összes játék, mindenkinek elkészült a sminkje:

Teljes sminkben várták a tortát:

Egy kerti trambulinozással búcsúztunk a vendégektől. A zsúr után Kami ragyogott a boldogságtól, s el is mondta: nagyon jól érezte magát. Remélem a többiek is. Én is. Ezután csak lányokat hívunk a fiúk zsúrjára is. :-)

Nincsenek megjegyzések: