Bálint az iskolakóstolgatón

Tavasszal volt több iskolakóstolgató délután is a kiválasztott suliban, de ezekre nem vittem el Bálintot, mert tudtam hogy nincs sok kedve hozzá (ősszel egy másik suliba már elmentünk egy ilyenre). De szerencsére ezen kívül is volt lehetőség megismerni a leendő sulit. Június közepén ugyanis három napos iskolakóstolgatót rendeztek a felvett kis elsősöknek. Minden gyerek (tényleg mindenki) ott volt, a leendő tanító nénijével, leendő osztálytársaival, a leendő osztálytermükben három nap reggel 8-tól 16-ig iskolásat játszottak. Vinni kellett tornacuccot, tolltartót, s voltak óráik is. Bálintban az énekóra ragadt meg leginkább, amin nem csodálkozom. Ebben a suliban nincs semmilyen tagozat, de minden alsós emelt óraszámban, egy külön szaktanártól tanulja az ének-zenét. A tanár bácsi (!) az iskola egyik sztárja, s a bemutató órán volt szerencsém megtapasztalni, hogy miért is imádják a gyerekek. Bálint az ének-zenei tehetségét tőlem örökölte, így nem nagy várakozásaim nincsenek, bőven jó ha kicsit megszerettetik vele zenét. 

A tanító néni nagyon helyes, tapasztalt, ami 32 gyerek mellé kell is. Bálintot első nap délután megkérdeztem, hogy milyen volt a suliban. Válasz: "Jó. Jobb mint gondoltam." Majd beültünk az autóba, s elaludt. Egyrészt biztosan elfáradt az új környezetben, a figyeléstől, de legfőképp lement róla a stressz, a feszült várakozás, hogy na vajon milyen hely ez az iskola.  

Nagyon jó ötletnek tartom, hogy nyár elején csinálnak egy ilyent, s úgy várjuk a szeptembert, hogy az elsősök a fontosabb momentumokkal tisztában vannak (hely, tanító néni stb.), s van egy képük a suliról. Bálint válaszában is benne volt, hogy volt egy előzetes elképzelése. De így ez nem egy bizonytalan kép maradt, hanem konkrét élmény. Szerencsére jó élmény. Második nap is megkérdeztem, milyen volt az iskola: 

- Ma is jó volt. Már van egy új barátom.

- Hogy hívják?

- Nem tudom...

De másnap reggel a teremben már őmellé ült le.

Búcsú a bölcsitől

Balázs ma délután elbúcsúzott a bölcsődétől, s ezzel együtt mi is. 2009 novemberében kezdte Bálint a bölcsit, azóta pár hónap kihagyással folyamatosan jártunk oda egy vagy éppen két gyerekkel. Jó hosszú idő ez. Szerettük a bölcsit, jó dolga volt ott a gyerekeknek. Bálint azért nem volt egy közösségi ember a bölcsiben, vele voltak nehézségek (pl. harapásügy), de Kami és Balázs könnyen beilleszkedett és sok barátságot kötött már ilyen kicsiként is. 

Bali rekord hosszú időt, 2,5 évet töltött a bölcsiben. 13 hónaposan kezdte, még 2013 februárban. Az akkor új gondozónéninek számító Eszter első beszoktatott gyereke volt. Eszternek azóta is szíve csücske Balázs, aki elhalmozza őt puszikkal, s viszont. Egyszer azonban mindennek vége szakad...

A ballagós plakát:

A búcsúzón Balázs fennhangon szavalta a verseket, s énekelte a dalokat.

Majd teljes természetességgel helyet foglalt az asztalfőn, hogy elfogyassza a csokitortát:

Balázs nagy bánata, hogy más oviba fog járni, mint a nagyok, s mint ahova a kis barátai is mennek a bölcsis csoportból. Ez persze nagy szívás nekünk is. Eddig el voltunk kényeztetve, mert egy helyre jártak a gyerekek, hiszen az ovi és bölcsi egymás mellett volt. De szeptembertől Bálint iskolába megy, Kami marad a régi oviban, Balázs pedig egy másik oviba fog járni. De reméljük jól sül el a dolog, jó (jobb) lesz az új ovi, mint ahova a nagyok jártak, s Kami egyébként is már csak egy évig ovis. Vélhetően... S akkor csak egy évig kell reggelente három helyre vinni, s délutánonként három helyről összeszedni őket. 

Elmélkedés a zsúrhelyszínekről

Májusban és júniusban minden hétvégére jutott valami gyerekzsúr. Egyrészt rengeteg tavasz végi gyerek van, másrészt sokan a nem ekkor születettek közül is most zsúroznak, mert ekkor már lehet a szabadban ünnepelni. A játszóházas zsúrok után mindenképpen felüdülés ez, főleg ha pl. a nagyszülők kertes házáról van szó, mint pl. Sáriék esetében. Van felügyelet, van kerítés, nincs elkószálás, így nyugodtan otthagytam Kamit. Bálint ezzel egy időben a Bajor Gizi parkba volt hivatalos. Ez a Nemzeti Színház előtti játszótér és környéke. Gyönyörű szép hely, cserébe kerítés nincs, van viszont a közelben HÉV sín és mesterséges tavacska. Így hát ott dekkoltam a két fiúval egész délután, ami egyébként jól sikerült. A szülők jópofa játékokat találtak ki, a fiúknak a kötélhúzás jött be leginkább:

 Bálint és Balázs félmeztelenül:

Nemsokkal később a Kölyököbölbe mentünk zsúrozni a Kopaszi Gátra. Tekintve, hogy Bálintot leginkább a Dunába való kavicsdobálás érdekelte, ismét maradtam.

Azért jobban szeretem az "otthagyós" zsúrokat.

Bikácson

Idei közös EVK-s "wellness" hétvégénket Bikácsot töltöttük, szerencsére ismét jó sokan. A szebb napokat is látott Zichy Park Hotel számunkra teljesen tökéletes volt: a sokféle állat, a két medence és a játszósarok a gyerekek igényeit teljesen kielégítette. Az állatok közül a lovak voltak a kedvencek, őket többször is megtekintettük:

S a gyerekek fel is ültek a pónira. Balázs első lovaglása:

Mivel szerencsére jó meleg volt, a nap legnagyobb részét a medencéknél töltöttük: Bálint és Kamilla a medencében a többi gyerekkel, Balázs pedig a medence peremén. Bálintnak nagy magabiztosságot adott az egész éves úszás. Bátran ugrált bele a mélyvízbe is, majd kievickélt onnan (kiúszásnak azért nem nevezném). Balázsnak azonban két napig tartott, míg térdnél mélyebben bemerészkedett a vízbe. Így az elutazás napjára kezdte el élvezni a dolgot. 

Reggel és este nagy közös étkezések voltak a teraszon. 

Majd ejtőzés és játék.

Sötétedvén pedig Balázs illendően hazakísérte a játszópartnerét, Dórit... :-)

 Ezúttal is hamar eltelt a hétvége. Túl hamar.

Ui.: Rajtunk kívül volt egy másik nagyobb baráti társaság a szállodában. Kb 15-20 évvel voltak nálunk idősebbek. Ránézésre ők is az éves közös hétvégéjüket töltötték, s gyerekek helyett pár üveg pálinkát hoztak magunkkal. Na majd mi is 20 év múlva...

Balázs arckép

A bölcsis ballagó tablóhoz lőttem az imént: