Tavasszal volt több iskolakóstolgató délután is a kiválasztott suliban, de ezekre nem vittem el Bálintot, mert tudtam hogy nincs sok kedve hozzá (ősszel egy másik suliba már elmentünk egy ilyenre). De szerencsére ezen kívül is volt lehetőség megismerni a leendő sulit. Június közepén ugyanis három napos iskolakóstolgatót rendeztek a felvett kis elsősöknek. Minden gyerek (tényleg mindenki) ott volt, a leendő tanító nénijével, leendő osztálytársaival, a leendő osztálytermükben három nap reggel 8-tól 16-ig iskolásat játszottak. Vinni kellett tornacuccot, tolltartót, s voltak óráik is. Bálintban az énekóra ragadt meg leginkább, amin nem csodálkozom. Ebben a suliban nincs semmilyen tagozat, de minden alsós emelt óraszámban, egy külön szaktanártól tanulja az ének-zenét. A tanár bácsi (!) az iskola egyik sztárja, s a bemutató órán volt szerencsém megtapasztalni, hogy miért is imádják a gyerekek. Bálint az ének-zenei tehetségét tőlem örökölte, így nem nagy várakozásaim nincsenek, bőven jó ha kicsit megszerettetik vele zenét.
A tanító néni nagyon helyes, tapasztalt, ami 32 gyerek mellé kell is. Bálintot első nap délután megkérdeztem, hogy milyen volt a suliban. Válasz: "Jó. Jobb mint gondoltam." Majd beültünk az autóba, s elaludt. Egyrészt biztosan elfáradt az új környezetben, a figyeléstől, de legfőképp lement róla a stressz, a feszült várakozás, hogy na vajon milyen hely ez az iskola.
Nagyon jó ötletnek tartom, hogy nyár elején csinálnak egy ilyent, s úgy várjuk a szeptembert, hogy az elsősök a fontosabb momentumokkal tisztában vannak (hely, tanító néni stb.), s van egy képük a suliról. Bálint válaszában is benne volt, hogy volt egy előzetes elképzelése. De így ez nem egy bizonytalan kép maradt, hanem konkrét élmény. Szerencsére jó élmény. Második nap is megkérdeztem, milyen volt az iskola:
- Ma is jó volt. Már van egy új barátom.
- Hogy hívják?
- Nem tudom...
De másnap reggel a teremben már őmellé ült le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése