Balázs ma 5

Balika ma öt éves. Még mindig nagyon cuki, nagyon vagány és nagyon tud hízelegni, könnyes szemmel bocsánatot kérni, szépeket mondani, ha akar. 

Oviba egy ideje sajnos nem nagyon szeret járni. Egész pontosan szeptember óta. Előző évben 18 nagycsoportos mellé bekerült 6 kiscsoportos, s ezzel a helyzettel nagyon jól elvolt Balázs, hiszen itthon is ezzel a korosztállyal játszik. A nagyok elmentek iskolába, s jött helyettük 20 kiscsoportos, 3 év körüli kisgyerek. Akik közül sokan nehezen (vagy még egyáltalán nem) szoktak be, sokat sírnak és nem partnerei Balinak. Ez a váltás nagyon megviselte a mostani középsősöket, nemcsak Balázst.  Reggel emiatt nehezen indulunk, s ezt rossz látni azután, hogy tavaly milyen örömmel ment Balázs oviba. Az óvónők is érzékelik ezt a helyzetet, de leginkább a be nem szokott gyerekek egész napos gajdírozásával vannak elfoglalva. Eddig se voltam híve a vegyescsoportnak, de az elmúlt hónapok csak megerősítették bennem, hogy ez egy elhibázott koncepció, ami maximum kényszerhelyzettel indokolható. Barátot mindenki inkább a saját korcsoportjából választ, így sokkal kisebb a merítési bázis, mintha mindenki 5 év körüli lenne a csoportban. Balázs legjobb barátja az oviban egyébként Lóránt. Középsős.
Balitól még mindig nagyon el vannak ájulva az oviban, hogy milyen okos, ügyes és segítőkész, de a fogadóórán megjegyezték, hogy csúnyán beszél. S mit mondott? - kérdeztem. Hát azt, hogy kilóg a seggem. Na gondoltam magamban, ezt olcsóm megúsztuk, tudván, hogy egyébként milyen cifrákat oszt a testvéreinek, ha mérges rájuk. A minap aztán megyek érte az oviba, Balázs és az óvónéni fasírtban vannak. Mondja az óvónéni, hogy Balázs nagyon csúnyát mondott és így nem szabad beszélni. Kérdezem Balázst az öltözőben, hogy mind mondtál. Azt, hogy bakkecske - hangzik a válasz. Azóta is tartja magát ahhoz, hogy ő bakkecskét mondott. Valószínűleg tényleg 'ba'-val kezdődött.

Ma azonban nyomban meg is köszöntöttük az ünnepeltet Petiékkel Sopronban. Mami csinált neki finom házi Sacher tortát. A tortadíszt ezúttal közösen készítettük el. Gyurmáztunk marcipánból mindenféle állatot.
Lesz itt majd kép is róla.
A tortázás után pedig elmentünk korizni: Balint és Balázs lábán ekkor volt először korcsolya. Kami már egy öt alkalmas korcsolyakurzuson szerzett ingatag alapokat.

Merry Xmas

Bálint karácsonyi listái

Már csak pár nap van karácsonyig. A korábbi években már novemberben kigondoltam, hogy mit kapnak a gyerekek, s sok esetben jó előre meg is vettem. Aztán a Mikulás után a gyerekek is elkezdtek azon gondolkodni, mit szeretnének a Jézuskától. S hát ez nem mindig vágott egybe a már beszerzett darabokkal. Így aztán idén semmi korai beszerzés nem történt, hanem vártuk az inputot a gyerekektől. Balázs így fogalmazott: "Én mindennek fogok örülni, még annak is, ha lányos." Kamilla se állt elő semmi konkrétummal. Ezzel ellentétben Bálint hozta a formáját, s mire észbe kaptunk egy 12 elemű listát állított össze. Ennek jelentős része persze Lego, s hogy a Jézuska félre ne értse, konkrét, azaz cikkszámokkal megjelölt tételek kerültek a listára:

A legalsó sor "légyszi írd alá" akart lenni, s kitette az egészet az ablakba.

Kaptunk tőle, mármint Bálinttól saját gyártású karácsonyi képeslapot is: 

Karácsonyi buli

Tegnap karibuli volt nálunk. A tavalyihoz hasonlóan a gyerekek először bevetették magukat a játszóba. 9 nm 9 gyerek. Majd lettek többen is. 

Intenzíven felügyeltük őket.

Egy idő után azt vettem észre, hogy nemhogy elkezdődne a rohangálás, hanem egyre nagyobb nyugi van. A fiúk ugyanis rátaláltak az emeleten a Nintendo Wii-re, ami röpke három órára lefoglalta őket.

 A vacsira első körben nem is sikerült lecsábítani a keménymagot.

 A desszertet se várták meg a gyerekek.

  A fenti kép hátterére azért felhívom a figyelmet:

Miután Bálint meghallotta, hogy rossz a mosogatógép, Lettivel az összes tányért elmosogatták. Jeleztem, hogy nyugodtan maradjon még pár órát, napot...

Mézes

Idén nagyon jól sikerült a mézes. A recept évek óta ugyanaz, amit Vikitől kaptam. De néha leragad, néha rücskösebb lesz a felülete. Most szép lett, s a gyerekek is már jóval több hasznot hajtottak, mintsem hátráltattak volna minket. Mami volt a tésztafelelős, ő gyúrta és nyújtotta, a gyerekek szaggattak.

Bálint vitte a tepsibe a kiszaggatott darabokat.

 Kami kente meg az összes darabot tojással. Nagyon szépen.

Balázs pedig mindenhol ott sündörgött.

 Én pedig menedzseltem a folyamatot. :-)

Balázs ölelkezik az ovis Mikulással

Kamilla Mikulás kívánsága

Kamiék ma levelet írtak az iskolában a Mikulásnak, s leírták, mit szeretnének. Kami levele:

Természetesen lánytestvért. Mostanában az a fő bánata, hogy neki csak fiútestvére van.

Este aztán itthon is kitettük az ablakba a csizmákat, s várjuk kinek mit tesz bele a Mikulás. Jóeséllyel Kami csalódni fog idén.

Az első gyertya

Bálint ma meggyújtotta az első gyertyát az adventi koszorún.

Hogy lehet így aludni?

Kaminak annyi cucc van ágyában, hogy ő már alig fér be melléjük. De mindenhez ragaszkodik. Késő este, amikor már mélyen alszik, néha kiveszek az ágbyól egy raklapnyi plüsst, babát és egyéb kacatot, hogy meg tudjon fordulni az ágyban, ha akar.

Még mindig hullik a levél

Hetek óta minden hétvégén leveleket szedünk. És még mindig hullik.

Reménytelen küzdelem ez a tiszta gyepért. Amit - mármint a gyepet - Tóni megtrágyázott, miután rájöttünk miért sárgul. Nemcsak inni, enni is kell neki. Hálás volt érte.

Pincéből a padlásra

Az ember mindig annyi helyet pakol tele, amennyi van. Így esett, hogy a sokszorosára növekedett pincei tárolókapacitásunk kezdett kevésnek bizonyulni. Ennek persze fő oka az irtózatos kupi volt, de Tóni másképp látta. Ő a már Balázs által is kinőtt, bedobozolt gyerekholmik eltávolításában látta a megoldást. Mivel kidobni nem engedtem őket, ezért költöztetés lett a vége. Pincéből a padlásra. Itt a dobozok félúton pihennek a földszinten:

Tényleg nem kevés, pedig Balázs még nincs öt. Mennyi lesz mire felnőnek a gyerekek...

Őszi Balaton

Nem szoktunk máskor a Balcsin járni, csak strandszezonban. Az északnyugati részen pedig nyáron se nagyon járunk. Most elmentünk Györökre a hétvégén, ezúttal is Oliék nagypapájának (egy másik) birtokára. Még sose kerestünk mások által a ide-oda elrejtett ládákat (geocaching), de most ez is megvolt. A badacsonyi hegység egyik kilátótornyának tövében a gyerekek találtak egy műanyag dobozt, benne mindenféle aprósággal.

Nem készültünk, így nem tudtunk beletenni semmit, de írtak bele üzenetet:

 Aztán falatoztunk.

Meg tüzet gyújtottunk.

És követ fejtettünk.

Másnap pedig hazamentünk.

Gyermekfárasztás beltéren

Ha zuhog az eső, a gyerekeket pedig át kell mozgatni, különben nehezen kezelhetővé válik a helyzet, akkor irány az alagsor. Tóni új módszere a gyermekek fizikai átmozgatására:

Kami nagyon jól tolja.

Gyermekfárasztás kültéren

Az nem megy, hogy egész nap otthon vagyunk. Bár a hétvége közeledtével a gyerekek leginkább erre vágynak, s eleinte kíválóan el is vannak, előbb utóbb bekövetkezik az a pont, amikor ki kell őket mozdítani. Még akkor is, ha már hidegebb van kint. Szóval irány az erdő. 

Balázs néha fel akarja adni a kijelölt táv teljesítését, mondjuk az első 200 méter után. Balázst ilyenkor az avarban kell keresni:

Hazatérve a fiúk feneket melegítenek a tűznél:

A tüzet elsősorban azért raktuk, hogy égessünk némi zöldhulladékot. A zöldhulladékos zsákra ugyanis azt írták, hogy fenyőgallyat és diólevelet nem szabad beletenni. A kertünkben pedig van többek között kb. 10 fenyőfa és kettő dió. Persze tűzgyújtási tilalom is van a kerületben. Na de akkor mit kellene csinálni ezekkel, ha zsákba nem mehet, komposztba nem tehető, égetni nem lehet(ne)...?

Hétvégi reggelek

A gyerekeknek nem számít milyen nap van, stabilan kelnek kb. ugyanabban az időpontban. Bálint 6.30 körül, aztán nem sokkal később a kicsik is. Régebben mindig beosztottuk, hogy melyikünk kel fel reggel a gyerekekhez, de szerencsére most már egy ideje más szelek fújnak. Bálint felkel, lemegy a nappaliba, kiválaszt és elindít a "mesedobozból" valami filmet, aztán aki felébredt, az csatlakozik hozzá. Mire mi is felkelünk, jellemzően már a második mesefilmen is túl vannak, s csatatérré változtatták a földszintet. A hétvégi reggelek így rendrakással és a kekszmaradványok eltávolításával kezdődnek. A gyerekek ugyanis előbb-utóbb megéheznek, s felzabálják ami a spejzben a kezük ügyébe kerül. Mostanában  azonban új módszert vezettünk be ennek elkerülésére: már előze este megterítek, s kikészítem nekik a reggelit, ami kakaós  , csiga már egy jó ideje. Mindig kakaós csiga, hogy nem unják... Persze így is sokszor kiviszik a kaját a konyhából, de ha minden jól megy, tányért is visznek hozzá.

Előszeretettel fényképeznek is, s néha a különböző eszközökön található fotókból visszakövetkeztethető, hogy mivel telt a reggel. Vagy éppen a délután, vagy az este általunk nem szorosan követett része.  Itt úgy látom díjkiosztás volt a konyhaasztal tetején:

Soproni hétvége

Elég durván hangzik - s az is -, de tegnap volt a 20 éves érettségi találkozóm. E jeles alkalomból lejöttünk a gyerekekkel Sopronba. Tóni ez idő alatt fiús hétvégéjét töltötte az ország másik felén, küldtünk neki üdvözletet:

A hétvége standard programja a leckeírás is. Mióta két iskolásunk van, azóta kétfelé kell figyelni, ami nem mindig megy, úgyhogy sokszor egymás után csinálják a házit, nem egyszerre. Leckeírás Maminál:

Kamiéknál elég más rendszer van, mint Bálintéknál. Bálint minden nap hozza-viszi minden cuccát, nem marad ott semmi. Elvárt, hogy minden nap megnézzem a könyveit, füzeteit, kijavítsuk / befejezzük a házit. Kami iskolatáskájában csak egy tolltartó, üzenőfüzet és uzsonnás doboz van. A könyvek / füzetek maradnak a suliban, csak hétvégére hozzuk haza azokat. Így csak hétvégén látom, mit csinált hétközben. Ez utóbbi rendszer kényelmesebb nekem, de Bálint esetében örülök, hogy mégse ez a rendszer, mert neki tényleg naponta a körmére kell nézni. Így hétközben jellemzően Bálinttal, hétvégén inkább Kamival foglalkozom. 

Csak lazán

Balázs mai outfitje:

Bálint megjegyzése: "Királyul nézel ki öcsém!"

Kemencés pizza

Már szeptember közepe van, de jobb idő van, mint augusztusban. Ennek örmére a hétvégén ismét medencéztünk Oliékkal. Kami volt a fő vízipocok, ő még mindig a nyarat pótolta:

A fiúk - mármint a legnagyobbak - pedig pizzát sütöttek. Házilag gyúrt, kelesztett tészta Andi jóvoltából már elkészült, mikor mi becsapódtunk, így a tűzcsiholás maradt ránk. Ez igazán jól sikerült:

Olyannyira, hogy a első pizza másodpercek alatt elfüstölt a nagy melegben. A második már ehető volt, a harmadik pedig isteni lett.

 Fürdés utáni nasi, még a pizzára várva:

Kirándulunk a budai hegyekben

A szalonna sütés slágere a minap a svájci bicska volt. Nyársat faragtunk velük, de már akkor előkerült, hogy igazi haszna a bicskának az erdőben van. A gyerekek fellelkesültek, hogy akkor másnap menjünk el az erdőbe túrázni. Ez ugye összhangban van a nemrég kidolgozott kirándulás programunkkal, de azért most vasárnap valahogy mégsem gondoltam komolyan, hogy nekiindulunk. 

A gyerekek viszont igen, így 11 körül összekapták magukat (még Bálint is) és jelezték, hogy akkor indulhatunk is. Kicsit váratlanul ért a dolog, de előkapartam a budai hegyvidék turista térképét és kinéztem egy jó kis útvonalat - a normafai parkolótól a Szépjuhászné állomásig. Gondoltuk ott eszünk is majd egy komolyabb ebédet. Ránézésre olyan 4-5km-re becsültem.

Az indulás és az első fél óra valamivel jobban sikerült, mint legutóbb. Gyerekek lelkesek voltak. Az útvonal pedig végre erdei jelleget öltött, nem aszfalton, hanem rendes erdőben, rendes ösvényen, relatív alacsony látogatottság mellett nyomtuk a zölt - zöld háromszög - zöld kereszt útvonalat. A bicskával Bálint szorgosan faragta a botokat, a legvékonyabb fűszálat is azzal vágta. Balázs is próbálkozott, kevesebb sikerrel, de nagy kitartással (ő még nem tudja kinyitni a sajátját - szerencsére). Kamilla is hozott bicskát, többször szóba is került, de az végig a hátizsákban maradt.

Elmentünk a Tündér szikla mellett, amire nem másztunk végül fel, mert félelmetes volt, de azért nagyon tetszett mindenkinek.

A túra végére persze megint eljutottunk a hulla fáradt vagyok állapotig. Ezúttal Balázs adta meg magát, aki nagyon jól bírta a múltkor. De egy relatív gyors, 5 perces mélypontot kellett csak kihúzni!

Mindenki hősiesen végigtolta a távot (Ági is :-). Sajnos a térképen jelzett étterem idő közben büfére downgradelt. És úgy látszott, hogy hazafele az erdőn át komolyabb gondjaink lennének, így felpattantunk a gyermekvasútra (nekem még úttörő vasút) és visszamentünk a Normafához. Erről a tikkad csapatunknak nem volt ereje még fényképet sem csinálni, cserébe pár zacskó ropi és végre édes üdítők fogytak vonatozás közben.

Az étteremben aztán persze mindenki azonnal feltámadt (már evés előtt is) és belevetette magát a játszótér szolgáltatásaiba. A rohangálás itthon a kertben folytatódott, erősítve a gyanút, hogy meg lehetett volna próbálni a hazautat is :-) Na majd legközelebb. 

Az útvonalat csak ajánlani tudjuk, szép, kényelmes, erdei. A felén kicsit túl van egy rendezett tűzrakó hely. Lehet legközelebb azt is kipróbáljuk. Még fa is volt felvágva mellette.

Szalonnasütés 2.0

A balatoni szalonnasütésen fellelkesedve beszereztünk egy mobil tűzteret. Gondoltuk így igény szerint bárhova letehetjük a kertben. Arra mondjuk nem gondoltunk, hogy kiég alatta a fű... 

Először a kert sarkában lévő ismeretlen bokorról nyert ágakból nyársak készültek. 

Aztán fát hordtak a fiatalok és elkezdődött a tűzcsiholás, faégetés, parázsgyártás.

Mire besötétedett, már jó kis parázs volt, így viszonylag gyorsan megsültek a szalonkák. Kami és Balázs védőszemüvegben tolták. 

Az első nap a suliban

Szeptember 1-én hosszú idő óta először megint 'ébresztőrórára' keltem. Kb. 2-3 órával korábban mint jólesett volna. A gyerekek persze lelkesek voltak, siettünk az évnyitóra, ünneplőszerűségben, táskákkal felszerelve. 

Az évnyitó után Bálint ment a saját osztályába, én pedig Kamit kísértem át a szomszéd utcában lévő épületbe. Hiába járnak elvileg egy suliba, az új elsősök egy másik épületbe kerültek, ami mondjuk messze nincs, de azért macera, főleg télen lesz az. 

Az osztályterembe érve Kami és újdonsült kis barátnője egyből hátravonult és beültek az utolsó padsorba.

Aztán eljöttem. Délután kérdeztem Kamit, milyen volt a suliban: "Hát uncsi. Nem tanultunk semmi iskolásat..." Kami arra számított, hogy már mindjárt írnak, s elpanaszolta, hogy elő sem vették a könyveket, füzeteket, ehelyett csak rajzolgattak. Második nap után hasonló panasz érkezett: minek kell az a sok könyv, hiszen ma is csak egy füzetet vettek elő. A tájékoztató füzetet, amibe kapott egy piros pontot. Hazaérve első dolga volt, hogy mindenkinek megmutatta élete első piros pontját...