Várják az iskolát

Már több mint két hete itthon vagyunk, a gyerekek lassan kezdenek unatkozni és hiányuk támadt valami elfoglaltságra. Balázs már napok óta mondogatja, hogy óvodába akar menni. Kaminál is napi szintű téma az iskola és legfőképp az foglalkoztatja, hogy "milyen lesz Kamikának az iskolában". 

Miután hétfőn elmentünk a tankönyvekért, a tegnapi és mai nap jelentős részét a füzetek és a könyvek bekötésével töltöttem. A füzet- és könyvcimkéket viszont a gyerekek írták. Bálint megcsinálta a sajátjait, fel is ragasztotta őket. Kami cimkéi a koprodukcióban készültek. Kami csak a keresztnevét írta rá, s a vezetéknév és az osztálymegjelölés Bálintra maradt. Hogy ne keveredjenek össze az új könyvek és füzetek a tavalyiakkal, Bálint elsős holmijait besüllyesztettem az íróasztal alsó polcára. Erre fel is hívtam a figyelmét, ami aztán soha nem látott érdeklődést váltott ki: előszedték Bálint elsős dolgait, mintha még sose látták volna azokat és mindenki tanult, olvasott, írt...

Épp ideje, hogy kezdődjön az iskola!

Kirándulunk :-)

Hosszas kihagyás után ismét belekezdtünk a kirándulásba. A gyerekekről megállapítottam, hogy gyengék, nem kellően kitartóak, nem bírják a monotonitást. Ezeken gondoltam fejlesztünk az erdőben. Az ihletet az is adta, hogy pár hétvégén felmentünk a Költő utcai strandra, ami nincsen különösebben messze, cserébe a gyerekek különböző fájdalmakra panaszkodtak (lába, hasa, oldala, mindene), folyamatos mennyit kell még menni kérdéseket ismételgettek és úgy általában nem úgy tűnt, hogy 1 km-nél többet le tudnának gyűrni.

No erre húztuk rá Kovács Lacival a Gerecse meghódítása programot, ami az eredeti tervek szerint a Tatabányai Turultól indult volna az Agostyáni szőlőhegyig. No ez ránézésre 18km-nek tűnt, így fel kellett adni, lett helyette Vértesszőlős - Agostyáni arborétum, ez kb 9 km.

Az első óra a várakozásoknak megfelelően telt. Mennyit kell még menni? Fáj a lábam! Éhes vagyok! Szomjan halok! Én már nem bírom tovább... Gyerekek megszívták. Kitartó felnött különítményünk vitt szendvicseket, kulacsokat. Gyerekeket viszont max kézfogással támogatta a haladásba. Kamilla olyan fél óra után teljesen készen volt, sírt is. Balázs haldoklóként vonszolta magát. Reméltem gyerekekben ez nem fog mély élményt hagyni...

Kb. egy óra "kirándulás" után aztán valahogy belátta mindenki, hogy most ez van. Kamilla előre szaladt, virgonckodott. Elkezdték felfedezni a tereptárgyakat - sziklára másztak,

alternatív útvonalat kerestek, véletlenül sem az úton jöttek,

Aktívan dobáltak, szinte mindent, mindenhova, de leginkább ha volt víz, akkor abba,

És persze a rönkre mászás sem maradhatott el.

Így aztán a második két óra kirándulás szerűen telt. Az erdőben találkoztunk 2 családdal 1-1 percre. Illetve találtunk egy komolyabb tűzrakó helyet, ahol a rutinos túrázók szalonnát és virslit sütöttek. Nem egy normafa élmény volt...

A túránk végén nagypapa szedett össze minket az arborétum bejáratától nem messze és már mentünk is a tatai Fényes strandra, ahol a kirándulásban megfáradt gyerekeink fél7-ig ugráltak, úsztak, kergetőztek és egyáltalán nem mutatták a fáradságnak a szikráját sem.

Bennem sem múlt el a lelkesedés. Legközelebb mi is viszünk gyufát, rakunk tüzet, ezt elhatároztam. 

Milyen egy apás nap? Drága :-) Dínó kiállítás és mozi

Vannak apás napok. Minap is ilyen volt. Augusztus végén, a munka világába történő visszatérés megkönnyítésére, a szerdát kivettem szabinak (akkor már kedd óta dolgoztam, tehát kellett a pihenés).

A program összetett lett, elmentünk a gyerekekkel a Milenárisba a Dínó kiállításra, aztán pedig a MoM-ba moziba, mert már Siófokon beterveztünk egy Kiskedvencek titkosa élete moziélményt, de ott olyan teltház volt, hogy nem jutottunk be a moziba (pedig Balázst ez hajtotta a biciklin Zamárdi - Siófok határáig). 

A programot tömegközlekedéssel teljesítettük, ami nem könnyítette meg a dolgom, de mondjuk 100 méter a buszmegálló, ami a Moszkvára visz, így nem lenne fair nagyot panaszkodni. A gyerekek hozták a formájukat, Balázs teljes izgalomban örvendett mindennek, Kamilla kétpercenként eltévedt, Bálint pedig kérdezett és spekulált. Én sajnos ismét nagyon elégedetlen voltam a kiállítással (láttuk itt már az űr kiállítást is, az sem volt jó). Bár most taktikusan a neten előre megvettem a jegyet, így nem kellett kiállni egy 30-as sort, simán be tudtunk sétálni, de maga a kiállítás, bár baromi drága, nem volt különösebben érdekes. 

Persze voltak nagy dínók, meg mamut, meg minden, de igazából nem volt nagy szám. A komoly attrakcióknál külön zsetont kellett venni (25 fős sor), majd a feljutásra is sorban kellett állni, amit nem vállaltam be a 3 gyerekkel. Volt 3, azaz 3db dínó amire fel lehetett ülni és fényképezkedni. Ez volt a mutatvány. Dínó csontból is csak egy volt kirakva, azt lehetett nézni, nem volt túl izgi, homokozó volt még, de oda inkább nem engedtem be őket, eléggé terheltnek tűnt! 

Lennének pedig ötleteim - dínó csúszda, olyan beállás, hogy menekülün a dínók elől és azt lehet lefotózni (ezt többen próbálták, de tök sötét volt, telefonnal esélytelen, meg hely sem volt hozzá), repülő cucc elsuhanhatna a fejek felett...

Szóval ez csalódást keltő és drága is volt. Ezt követően a Paulánerbe vígasztaltam magunkat egy jó ebéddel, majd a moziban egy közepes filmmel. De az legalább aranyos volt, gyerekeknek tetszett, popcorn pedig elfogyott.

Eléggé megterhelik ezek a napok a családi kasszát (nem beszélve arról Ági hova el nem jutott shoppingolni a szabadnapján), még szerencse, hogy kezdődik az iskola.  

A MoM-ból már Ági mentett meg minket. Kis csapatunk rendesen elkészült az erejével a nap végére, korai fekvés, nagy alvás következett.

Mami 3x25

Mami tegnap harmadszor is betöltötte a 25 évet.

Készülvén a jeles eseményre, megkérdeztük a gyerekeket, hogy mit kapjon Mami szülinapjára. Balázs nem sokat gondolkodott, azonnal rávágta: - Egy új iPadet! És akkor nekem adja a régit... 

Lakodalom van a mi utcánkban...

A minap esküvő volt nálunk. Egy délutáni pancsolás után Kami hirtelen ötlettől vezérelve felöltötte a 'mennyasszonyi ruháját', amit Lucát kapott nemrég. A ruha anno Luca elsőáldozós ruhája volt. A vőlegény is épp kéznél volt, szuperhősnek öltözött.

A pap pedig kicsit alulöltözetten összeadta az ifjú párt.

Balatoni nyár 2 - társasági élet

Idén is voltunk páran :-) szerencsére Szántódon!

Az első heti túrnus - sok gyerek, sok bicikli

A második hétre esett Bálint szülinapja:

 Csengeryék most csak látogatóba jöttek sajnos:

Barniékkal pedig szalonnáztunk egy komolyabbat:

Meglátogatott minket Bence és persze Kovács Laci sem maradhatott ki a szokásos bográcsgulyással és Pasztival is sikerült egy jót teniszezni, akinek Kamilla fel is ajánlotta a kezét azon nyomban (vele lesznek még bajok). 

Balázs mindent megmagyaráz

A gyerekek hálójában, Balázs ágya mellett találtam egy nagy követ. Kérdem Balázst, hogy kerül ez ide. Jött is a gyors válasz: - Hát én hoztam fel! Aztán rövid gondolkodás, a lehetséges negatív következmények mérlegelése után hozzátette: - Vagy a szél fújta be az ablakon.

Szalonnasütés

Idén már elég nagynak ítéltük a gyerekeket ahhoz, hogy a balatoni tűzrakó helyet ne csak bográcsozásra, hanem szalonnasütésre is használjuk. 

Az 'elég nagy' kritériumot a gyerekek közül végül csak Bálint teljesítette,

s ő szépen megsütögette a maga pecsenyéjét. Az elsőt még a parázs fölött, evett is belőle, a másodikat inkább már megégette, hogy gyorsabban menjen...

 Balázs azt nehezményezte, hogy bizony nehéz a nyárs és sokáig kell tartani.

Kamit pedig egyszerűen nem érdekelte a dolog. De Nekünk Tónival tetszett, itthon majd megismételjük. Most keressük az erre megfelelő helyet a kertben.

Bálint zsúrja

0. Bevásárlás
1. Grillezés
2. Evés

3. Gyertyagyújtás és éneklés

4. Tortaevés

5. Repeta

Szabadulás a gipsztől

Augusztus 6-án Kami megszabadult a gipsztől. Nemcsak a gipsztől, hanem az egyik felső egyes fogától is, ami már annyira lifegett, hogy a doktor bácsi gondolta inkább kihúzza neki. Így gipsz nélkül, fog nélkül indultunk vissza a Balcsira.

Az első nap még olyan kényszertartásban tartotta a kezét, mintha még mindig rajta lenne a gipsz. De aztán szépen lassan, óvatosan elkezdte használni.

A legfontosabb persze az volt, hogy bepótolja az elmúlt hat hetet fürdés tekintetében.

A víz ekkor pont eléggé lehűlt, a fiúk a parton vacogtak, de Kamit ez egyáltalán nem zavarta. Így napokig az volt a program, hogy ültünk a parton, s figyeltem ahogy Kami lubickol, s hevesen integettem neki, ha túl messzire bement. 

A balatoni nyár...

A fiúk idei szántódi nyara sportosan telik. Tóni jól meghajtja őket, elsősorban biciklin. Bálinttal többször megtették már a Szántód-Siófok-Szántód útvonalat. Ez idő alatt én Kamillát szórakoztatom. A fő újdonság, hogy Bali megtanult kétkeréken biciklizni. Egy-két kuka és kerítés közelebbi megismerése után egész hamar ment a dolog. A ping-pong-gal is próbálkozott, de azzal már kevesebb sikerrel.

Bálint viszont már egész ügyesen visszaadja a labdákat.

Kamillán az első héten még rajta volt a gipsz. Így ő teljes értékű részvételt elsősorban sétáknál nyújt.

Naplemente a földvári kikötőben

Meg persze az étkezéseknél.

És a szárazföldi játékoknál.

Gipsszel a vízbe nem nagyon tudott bejönni (egyszer kézben bevittük), de a kisvizes strandon egész nap a parton homokozhatott, s egy ideig begyalogolhatott a vízbe is.

Bálint 8

Bálint ma nyolc éves lett. Hihetetlen, ez már olyan sok ez a nyolc... Akkor is épp olimpia előtt voltunk pár nappal. Bálint most 31 kg, 132 cm, kb 32-es lehet a lába.

Egyre önállóbb. Pl. egyedül lezuhanyzik, felfújja a gumimedencét, segít Balázsnak öltözni stb. Mostanában ezt az önállóságát és ezzel önbizalmát próbáljuk még tovább fejleszteni. Ez utóbbi nem könnyű ügy. 

Egyik új, lelkesen végzett feladata, hogy egyedül vásárol a közeli boltban. Párszor Tóni tisztes távolból elkísérte, de a minap már teljesen egyedül is elment. Megvette azt a kb. négy különböző dolgot ami kellett, hazajött, kinyitotta és bezárta kóddal a kaput, átadta a cuccot és a visszajárót. Nagyon büszke új tudására, s ilyenkor mindig hoz a boltból ajándékba a 'kicsiknek' is Paula-t (pudingszerű cucc). Sajnos egyelőre csak ilyen nasikat és üdítőt tud venni, lassan a hasznosabb termékeket is meg kell tanítani neki: hol talál tejet, melyiket kell venni stb. 

A másik az email küldés. Apukája azt mondta neki, hogy akkor kapja meg szülinapjára a vágyott legót, ha a cikkszámát elküldi neki emailben. Na ez elég erős motiváció volt. Sikerült a dolog, így megkapta amire vágyott. Lego Star Wars és Lego Chima őrület után most itt a Lego Nexo Knights. Közös erővel egy fél délelőtt se kellett arra, hogy összerakják a 'guruló kastélyt'.

Bezzeg a korábbi években napokra megvolt a program a szülinapi lego átadása után...