Holnap vége az idei balatoni nyárnak. Ma 45. napja vagyunk Balcsin. Nem gondoltam volna, hogy végig, megszakítás nélkül itt maradunk. A gyerekek egy ideje már panaszodtak, hogy haza akarnak menni, de végülis semmi okunk nem volt hazamenni. Így maradtunk.
Reggelente jellemzően - mint itthon is - Bálint kelt elsőnek. Sokszor sikerült rávenni, hogy azzal a lendülettel menjen is el a pékségbe, hozzon reggelit mindenkinek. Ha túl későn ment, akkor már nem maradt normális pékáru, televásárolta magát édességekkel. Délelőtt sokszor úszás volt a program: kb 15-20x elmentek úszóedzésre Balatonszemesre. Legtöbbször Tónival mentek biciklivel, ami oda-vissza 26 km + úszás. Az ebédek ezeken a napokon nagy nyugalomba teltek. Délutánra aztán persze már kipihenték magukat... Délután strandolás, fürdés, kajakozás, vitorlázás, szörpárulás (Balázs nagy jövedelemforrása), ping-pongozás stb volt a program. A gyerekek már április végén fürödtek a Balcsiban, én július utolsó napjaiban éreztem először ingert arra, hogy bemenjek a vízbe. Strandon keveset voltunk, ha lementünk, jellemzően akkor se cuccoltunk ki, csak fürödni mentünk. De leginkább a közeli "hattyúetetőhöz" jártunk fürödni, ahol a vízi járművekkel is vízre szálltak a fiúk.
Ugyanitt este:
Az ikerszomszédban lakó gyerekekkel Kami és Balázs jól összehaverkodtak, ment a bandázás. Mindeközben Mami otthon tartotta a frontot, főzött és sokat vigyázott Benedekre.
Esténként gyakran főztünk, grilleztünk. A nyár végére, ha kiejtettük azt a szót, hogy grillkaja, a gyerekek kórusban fújjolni kezdtek. Hétvégente mindig otthon sütöttünk, nemcsak azért, mert ilyenkor mindig volt vendég nálunk, hanem a tömeg miatt sem mentünk sehova. Hétköznapokon azért átmentünk Földvárra egy jó vacsoráért, vagy egy lángosért.
Az életvitelszerű itt tartózkodás miatt némiképp másképp alakultak a dolgok. Nem kellett minden programot 2-3 hétbe belesűríteni. A gyerekeket ugyanakkor le kellett kötni valamivel. A kütyüzés az idei nyáron nem volt égető probléma, mert egy "kedves látogató" még az itt tartózkodásunk elején magával vitte - többek között - a gyerekek ipadjeit. Így radikálisan csökkent a nyomkodással töltött idő. Minden rosszban van valami jó... Én pedig végső soron pont azt csináltam, mint otthon csináltam volna, csak hát víz (és légkondi) nélkül. Viszlát Balaton, holnap este már otthon alszunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése