Késői vénasszonyok

Október utolsó napján még mindig szuper jó idő van a fonyódi tengerparton:

Nappali újra elárasztva

A játszószoba intézménye sokat segített azon, hogy a nappaliból száműzzük a játékokat és ne legyen a nappali egy nagy játszótér folyamatosan. Persze így is kicipelik a játékokat és szét van szórva minden, de legalább van egy szoba, ahova vissza lehet vinni mindent és szépen rázárni az ajtót.

Mióta Benedek beköltözött hozzánk, de főleg mióta ül és mászik, azóta a nappali újra játszótérré változott. A játszószoba tele van legókkal és egyéb apró műtyűrökkel, így ő oda nem mehet be. A babajátékok a nappaliban kaptak hát helyet. Nem mintha Benedeket olyan nagyon lekötnék ezek a játékok, de arra azért jók, hogy beterítsék a szobát.

Kami-bejegyzés

Őszi outfit by Kami:

Legújabb levél by Kami:

Benedek by és Kami:

Suliból hazafelé megrakodva

Suliból hazafelé jó meredek út vezet hozzánk. A babakocsit feltolni sem egyszerű, de jellemzően az aljában még egy iskolatáska, esetleg pár tornacucc is van. Továbbá sokszor a hátamon is van még egy  iskolatáska, mert Balázs hazafele mindig olyan fáradt, hogy "kipusztul", így táskát cipelni sem bír. Hacsak valaki át nem vállalja Balázs hátizsákját. 

Az emelkedőn felfele én tolom a babakocsit, Balázs tol engem...

Beni szeret - nem szeret

Benedek utálja a járókát. Talán ezt utálja a legjobban. Közelítek felé, már elkezd hevesen kapaszkodni, s ha sikerül betennem, akkor pedig sír és visít, amíg ki nem vesszük. Pedig igazán szép nagy hely van benne, még Balázs is bőven elfér:

Ezzel szemben vannak dolgok, amire nagyon rá van kattanva. Ilyen például a zongora. Ha a nagyok gyakorolnak, máris ott terem. Már egész jól feléri a billentyűket.

Zsúfolt délutánok, avagy Bálint első útja egyedül a villamoson

Szeptember első két hete azzal telt, hogy megpróbáltam a gyerekek délutáni órarendjét összehozni. Bálintnak és Kaminak a zeneiskola (2 szolfézs, 2 zongora) miatt eleve zsúfolt a program. Gondoltam, hogy Balázsnak elsősként nem kellene járnia semmire, maximum heti 1x menjen el focizni. Így nem is avattam be, hogy milyen délutáni különórák vannak, de megtette helyettem ezt Kamilla. Balázs pedig választott: ő kerámiára és kézilabdára szeretne járni. Na tőlem mindenkettő távol áll, de Bali iszonyúan lelkesen jár azóta is mindkettőre. Itt például - mint az jól látható - kapura dob a zsámolyról.

A szabály egyébként továbbra is az, hogy bárki járhat bármire, ha az az iskolában van, nem kell őket külön hurcibálni. Bálint azonban már tavaly se tudott számára érdekes (és alkalmas) sportot választani helyben, így hát az lett a megoldás, hogy akkor idén menjen el teniszezni. Ami viszont nincs helyben, sőt tömegközlekedni kell. Szeptemberben párszor elkísérte őt Tóni vagy Mami, a minap azonban előállt a helyzet, hogy egyikük se ért rá. Így Bálintnak egyedül kellett elmennie. Úgyis  ez volt a teniszezés feltétele, hogy önállóan menjen majd egy idő után. 

Előző este megbeszéltük, hogy mit csináljon (pl. villamoson jegyet lyukasztani) és mit ne csináljon (pl. idegenekkel szóbaállni). A beszélgetésből Kamilla és Balázs azt szűrték le, hogy rengeteg veszély leselkedik Bálintra és nagyon megijedtek. Balázs konkrétan sírva fakadt aggodalmában és biztosra vette azt is, hogy ő rosszat fog álmodni az éjjel.

Na de végül Balázs nem álmodott rosszat, Bálint pedig sikeresen abszolválta az első egyedüli tömegközlekedését és odaért időben a teniszpályára. Persze nem hívott fel hogy odaért, pedig ezt beszéltük meg, sőt nem is vette fel a telefont. Az edzés végén jutott csak ez eszébe, hogy felhívjon. A mobilhasználatot még tanulni kell. 

Apropó mobil. Szeptemberi rajzórák visszatérő témája, hogy a legjobb nyári élményüket rajzolják le a gyerekek. Bálint ezt rajzolta: 

A rajzon felfedezni véltem a nappalinkat, de nem tudtam mit akar kifejezni.
Erre Bálint: - A legjobb nyári élményt kellett lerajzolni.
- És te mit rajzoltál?
- Hogy Apa épp átadja a mobilomat.

Beni cumija

Három hete hiába küzdünk a szájpenésszel, így végül elvittem Benikét a dokihoz, aki azt javasolta, hogy a cumiját kenjem be borax-glicerinnel, kitörölni a száját mindenhol úgyse tudom. Ezzel csak az a bökkenő, hogy nincs cumija. Így hát vettem egyet, csepegtettem rá a cuccból, s betoltam Benedek szájába. 

Nem lettek nagy barátok, ő és a cumi. Kicsit megcsócsálja aztán elhajítja. Én meg gyorsan elteszem, nehogy mégis rákapjon a cumizásra. A többieknek se volt cumija.

Bezárt a Balaton

Végérvényesen bezárt a Balaton, már csak a télen is nyitva tartó helyeken van élet. Egyébként pedig:

A víz azonban gyönyörű. Olyan kristálytiszta, mint a tenger. Hidegnek azonban már hideg, ők is csak a lábukat dugták bele a hétvégén: 

Újra rövidebb hajjal

Kamillának ovis korában minden ősszel levágattuk a haját, hogy aztán növessze nyárig, amikor már egy kis copfba lehetett tenni. Egyik ősszel kitalálta, hogy ő növeszteni akarja, most már ne vágassuk le. A hajhossz növekedésével párhuzamosan azonban Kamilla nem kapott rá a hajápolás ízére, a fésű nem volt a barátja. Ez odáig fajult, hogy nyáron kb 10 nap nemfésülködés után akkora gubanc lett a tarkójánál a hajában, hogy Tóni végül tőből levágta a hátsó tincset. Ez persze nem volt annyira feltűnő, főleg ha le volt engedve a haja. Mindig mondtuk neki, hogy vágassuk le, akkor könnyebb lesz. Nemrég egy kis barátnője az osztályból levágatta a haját, s ez Kaminak is adott egy lökést: azzal jött haza, hogy ám legyen, vágassunk. Na gondoltam, most gyorsan keresek egy fodrászt a közelünkben és bejelentkezem, nehogy Kami meggondolja magát. Péntek este megjelentünk öten - a négy gyerek és én - a fodrásznál. 

Majdnem két óra volt, mire Kamit és a fiúkat is megnyírta, megmosta, megszárította. Benedek ezalatt  vagy tízszer körbetakarította a fodrászhelyiséget. A fiúk ezúttal is internetről levadászott 'menő séró'-t mutogattak, hogy ilyet kérnek. Kaminak szimplán levágattuk a hajhossza felét.

Egész hétvégén azt várta a lány, hogy holnap végre a suliban is megmutathassa az új haját. Azóta nincs gubanc, nincs lekváros hajtincs. 

Verseny a házimunkáért

Az úgy kezdődött, hogy van iskolabüfé. Büfézni a kicsiknek azonban tilos, de a negyedikesek hetente egyszer pénteken délután büfézhetnek. Első ilyen pénteken az idei tanévben Bálint mély letargiában várt engem, s közölte hogy ez élete legrosszabb napja. Ugyanis minden osztálytársa bevásárolt a büfében (persze csupa édességet), de ő nem tudott venni semmit, mert nem hozott pénzt. És egyébként is, neki otthon sincs pénze, bezzeg az XY heti 500 Ft zsebpénzt kap csak úgy, s már összegyűlt neki 20eFt. Ő pedig nem kap semmilyen zsebpénzt.

Tóni nem volt híve annak, hogy zsebpénzt kapjon, csak azért mert megint eltelt egy hét. A nyomás azonban ott volt, ezért jobb híjján teljesítménnyel lehet pénz keresni. Nem iskolaival, hanem otthonival. Na ez odáig fajult, hogy Bálint kért egy listát, hogy melyik házimunka mennyit ér, hogy tudja, mennyi bevételre tehet szert. A versenybe Balázs is beszállt, így most azon megy az osztozkodás, hogy ki pakolhatja be a mosogatógépet, szombat délelőtt ki fog porszívozni és ki mikor nyír füvet. Balázs egyébként a legtudatosabb ebből a szempotnból, ő már Balcsin is képes volt órákat szívni az út mentén szörpárulással, csak hogy megvehessen magának valami oltári nagy hülyeséget a boltban. S hogy Kamillával mi a helyzet? Hát őt teljesen hidegen hagyja ez a történet. Őt semmilyen külső ösztönzés (a pénz vagy egyéb jutalom) nem mozgatja, marad a belső motiváció. De egyelőre nem jelentkezett, hogy porszívózni szeretne...

Mégicsak elférnek mind a négyen egy kádban

Víz persze így nem sok fért a kádba. :-)

Benedek támaszkodva lépeget

Tegnap este Benedek felállt az asztalnál, rátámaszkodott egy székre és eltolta 2-3 métert. Aztán falba ütközött.  

A kanapé mentén is lépkedett már párat ez az ügyes fiú.