Kamillának ovis korában minden ősszel levágattuk a haját, hogy aztán növessze nyárig, amikor már egy kis copfba lehetett tenni. Egyik ősszel kitalálta, hogy ő növeszteni akarja, most már ne vágassuk le. A hajhossz növekedésével párhuzamosan azonban Kamilla nem kapott rá a hajápolás ízére, a fésű nem volt a barátja. Ez odáig fajult, hogy nyáron kb 10 nap nemfésülködés után akkora gubanc lett a tarkójánál a hajában, hogy Tóni végül tőből levágta a hátsó tincset. Ez persze nem volt annyira feltűnő, főleg ha le volt engedve a haja. Mindig mondtuk neki, hogy vágassuk le, akkor könnyebb lesz. Nemrég egy kis barátnője az osztályból levágatta a haját, s ez Kaminak is adott egy lökést: azzal jött haza, hogy ám legyen, vágassunk. Na gondoltam, most gyorsan keresek egy fodrászt a közelünkben és bejelentkezem, nehogy Kami meggondolja magát. Péntek este megjelentünk öten - a négy gyerek és én - a fodrásznál.
Majdnem két óra volt, mire Kamit és a fiúkat is megnyírta, megmosta, megszárította. Benedek ezalatt vagy tízszer körbetakarította a fodrászhelyiséget. A fiúk ezúttal is internetről levadászott 'menő séró'-t mutogattak, hogy ilyet kérnek. Kaminak szimplán levágattuk a hajhossza felét.
Egész hétvégén azt várta a lány, hogy holnap végre a suliban is megmutathassa az új haját. Azóta nincs gubanc, nincs lekváros hajtincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése