Újra itthon! Bálint kerek két hónapja nem járt Budapesten, Kamilla is csak egy fél napot töltött itthon ezen időszakban. Ilyenkor hazaérvén minden az újdonság erejével hat, újrefelfedezik a játékaikat. Benedekkel is így történt. Mikor behoztam a házba, csodálkozva körbenézett az nappaliban és elkezdett tapsolni. Majd - életében először - két órán keresztül önállóan eljátszott, tett-vett. Azóta persze visszaálltunk a régi kerékvágásba, azaz állandóan szórakoztatni kell őt, de legalábbis mellette ülni...
Tegnap mindenki leporolta az iskolatáskáját - kivéve Kamit, aki kapott egy újat, egy nagylányosabbat. Táskákkal felszerelkezve mentünk a tankönyosztásra.
Panaszkodtam Tóninak, hogy tavaly is kb gyerekenként közel 3 óra volt, mire az összes könyv és füzet be volt kötve. És ezt szorozzuk akkor hárommal. Na ő erre teljesen felháborodott, hogy miért nem a gyerekek csinálják ezt, az ő dolguk lenne. A füzetek bújtatós borítója még oké, az öntapadós fólia használatába azonban én is kb 2 év alatt jöttem bele. Na mindegy, gondolotam, próbáljuk meg. Megmutattam nekik az öntapadós cucc használatát, s láss csodát, ment nekik. Balika még csak részfeladatokat végzett, de Kamilla úgy bekötött, felcímkézett mindent a szobájukba elvonulva, hogy nekem csak a szemetet kellett kidobni. S Bálint is megugrotta a feladatot. Balázsnak pedig segítettünk egyesült erővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése