Mindenki kirakta a csizmáját az ablakba, aztán felmentek fürödni. Hallom ám, hogy Bálint oltogatja a kicsiket, hogy nincs is Mikulás. Gondoltam szólok neki, hogy ne csinálja ezt, ezért lehívtam.
Én: - Bálint légyszi ne mondogasd ezt a kicsiknek, ők még hisznek a Mikulásban.
B: - Ja azt hittem azért hívtál hogy segítsek betenni a csokikat a csizmákba. Hol vannak a csokik?
Én: - Majd reggelre megkapjátok. De légyszi akkor ne oltogasd a többieket...
B: - Azért kaphatok egy kis előzetes kostolót a csokiból?
Másnap reggelre Benike csizmái is megteltek. Öröm, s bánat, amikor meglátta, hogy az ő dobozában nem "toki" van, hanem vajas keksz...
S bár eddig sikerült tartani, most már nem úsztuk meg, hogy "toki"-t is egyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése