Márton nap

A legifjabb pomogács, Áron ismét a vírusokkal harcol, ahelyett hogy a Vércse utcában ismerkedne Bálinttal. Az elmaradt programnak köszönhetően mégiscsak elmentünk a Marcikat megünnepelni a nagyszülőkhöz. Az ebédeltetés ezúttal is turnusokban történt, így mindig volt valaki az unokákkal. Íme az első közös kép a két legkisebbről és a két legnagyobbról, nemek szerinti bontásban:

Csajozok

Ma megjöttek a lányok! Már nagyon vártam őket. Ők pizzát ettek ebédre (kivéve szegény Editet, aki a padlizsánkrémet kapott), én maradtam a tejnél. Jó dolgom volt.

És olyan jó játszópajtásra akadtam, hogy gondoltam a délutáni alvást most elcsúsztatom.

A látogatástól annyira feldobódtam, hogy utána is nehezen hagytam magam elaltatni. Konkrétan visítottam, mint egy kismalac. :-)

Eszemfuttatás a nagy fejekről

Mostanában több féléves forma gyerekkel találkoztunk. Két dolog tűnt fel. Amellett, hogy ebben a korban még mindig kis bénák (hiszen jellemzően csak segítséggel ülnek, azaz semmi látványos produkció nincs még), a másik szembetűnő dolog, hogy hatalmas a fejük. Természetesen Bálint volt a benchmark, akinél ez az aránytalanság (test-fej) nem volt olyan kirívó. Na de ez is megoldódni látszik. Ugyanis az utóbbi hetekben hatalmasat nőtt a bébi feje. A sapkát, amibe hazahoztuk a kórházból, max a fülére tudnám akasztani. :-)

Egészségügy, fejlesztés

2 napja újra Pesten vagyunk. Furcsa újra egész nap kettesben. Sopronban sokkal többet jöttünk-mentünk. Itthon nem jön senki, mert minden barát-barátnő jó messze lakik, marad a telefon. Mi se megyünk el naponta 2x. A 2. emeletről kicsit nehezebb lerángatni a babát, mint a földszintről kitolni. Ráadásul Sopronban 12 perc alatt gyalog a bevárosban voltunk.

Jut eszembe tegnap mégiscsak volt látogatónk. A gyerekdoki. Megkapta a 3 hós oltását a baba. A 2 hónapos oltás után semmi nyűgösséget nem tapasztaltunk, most viszont éjjel többször vissza kellett dajkálni. Pedig kúpot most is kapott. Ráadásul most nem dícsérte meg annyira a doki, mint eddig. Bár tartja a fejét, többet kell hason lennie, hogy még jobban erősödjön. Eddig valóban általában háton volt, ha ébren volt. Így tegnap óta naponta többször is hasra tesszük és elé pakolunk nézegetni valót:

Egy idő után ennek nagy nyüglődés és általában bukás a vége. Pedig kaja után 1 órát szoktam várni. Ma délelőtt azonban belealudt ebbe a nagy erőlködésbe. Pedig napközben csak dajkálva vagy séta közben szokott aludni.

A lábfejét meg egyre inkább befele tartja a bébi - volt kitől örökölni, hi-hi. A doki szerint ortopédián ugyse mondanak rá semmit (megjegyzem tényleg nem mondtak), de nem akkor kell vele foglalkoznia, mikor már járna a gyerek, ezért vigyük el a Dévény Anna Alapítványhoz, ahol manuális terápiával (értsd masszázs) rendbehozzák. A honlapjukon leírtakból azt derítettem ki, hogy ez valami izomtónus zavar, neki valszeg túl feszes a láb belső ívén. Ma felhívtam az alapítványt, januárra lenne is időpont. Még próbálkozom, hátha lesz előbb. Ja és szegényke ekcémás egy kicsit, a fején is, így koszmót (=fejbőr ekcéma) is kezelünk. 3 napig popsikenőcssel kenem a fejét, az jól felazzítja, majd 4 nap koszmó elleni sampon és vakarás.

Másodunokatestvérekkel

Sopronban töltött napokban szinte minden nap látogatóink voltak. Így volt ez az utolsó nap is, amit le is dokumentáltunk. Séta és kertben alvás után otthon szórakoztattuk a bébit. Luca (aki egyébként azon aggódik, hogy kilátszanak a csontjai) profin tartotta több, mint 6kg-os másodunokatestvérét (akinek viszont nem látszanak ki a csontjai :-).

Máté meg is jegyezte: hát persze hogy ügyesen tartja a babát, hiszen ő lány.

Kezeim, kezeim 2.

Bálint felfedezte, hogy nemcsak nézegetni, de szájába tömni is lehet a kezét. Napok óta lelkesen tömködi kezét a szájába. De már nemcsak az egész öklét, mint korábban, hanem ujjait, így a hüvelykujját is gyakran megtalálja:

Levél Apának Sopronból

Tóni elutazott a céggel Mallorca-ra, ezért Bálinttal ezt hetet Sopronban töltjük. Újra felfedezhettem, milyen egy szobában aludni a babával. Hát ez nem nekünk való. A bébi ugyanis úgy vergődik hajnalban, mint a partra vetett hal. Csapkodja kis kezeivel a matracot, a fejét meg dobálja (hason). Ilyenkor persze azt hiszem, hogy ébren van és szenved. De nincs teljesen ébren, ettől persze még lehet, hogy szenved. Az éjjeli szopizások is visszatértek, mert mindig azt hiszemettől megnyugszik. De igazából nem éhes. Az éjjeli szopizás nem lenne gond, mert én úgyis kelek. Ha nem eszik, akkor fejek neki tejcit. Na de ez a vergődés! 4 éjszaka után tegnap este már a babakocsiban aludt Bálint a nappali közepén és reggel fél nyolckor jelentkezett.
Így viszont az új soproni szobánkban a babasarok csak nappal kerül használatba:


Az utóbbi napokban többet is eszik, gyakrabban. Talán ez a 3 hónaposokra jellemző megugrott kajaigény. Hiszen hétfőn volt 3 hónapos. Pont aznap megdöntötte a még szeptemberben felállított napi kajarekordját, 960 grammal (gy.k. kis híjján 1 liter).
Nappali elalvások előtti nyűgösködés. főleg a fürdés előtt továbbra is megvan (ezt a képet Krisztinek ajánlom, aki hiányolta a reality-t):


Szerencsére van szuperjó dajka-mama, aki kielégíti Bálint kézben hordozási igényét: