KanniBálint

Bálint harap. Nagyon. Még mindig. Nem kímél senkit, akit 10 percnél régebb óta ismer és szimpatikus neki. Pechére már nagyfiú és kikap az ilyenért. De ez eddig nem szegte kedvét. Az olyan nagyon ajánlott ölbéli játékok, mondókák mindig hamar véget érnek nálunk, mert bunyó lesz belőle. Itt épp egy kísérlet meghiúsítása zajlik:

Tóni papája mesélte, hogy ha ő ment érte, az óvónénik mindig panaszkodtak: ez a gyerek harap! Anyukám szerint én se kíméltem őt. Nos ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy Bálint mit művel.
Akkor kezdődtek a problémák, amikor kibújtak az első felső fogak. Amíg csak alul volt, addig nem volt gond. A felső fogakat azonban a szoptatáskor is gyakran éreztem. Ráadásul Bálint ha cumisüvegből iszik és kifogyott vagy nem kér, akkor rágni kezdi a cumit. Szopikor ezt azért nem csinálta, de tény és való, hogy minden egyes szoptatási alkalmat - először késő délutánit, majd a kora délutánit, aztán a reggelit - egy-egy mélyebb "fogas" élmény után hagytam el. A minap este nagy dráma volt. Én elordítottam magam, Bálint elsírta magát. Aznap este cumiból sem volt már hajlandó enni. Szegénykém vacsi nélkül feküdt le. Azóta nincs szopi. Én már nem bánom és Bálintnak sincsen elvonási tünetei. Hálásan veti rá magát a cumiból könnyen folyó reggelire és vacsira.
Időközben felmerült, hogy akkor mit is adjunk anyatej helyett. A tehéntejnél könnyebben emészthető kecsketejet a védőnő leszólta, mondván, hogy az azért könnyebben emészthető, mert nincs benne semmi. Azaz nem annyira tápláló. Plusz a vérképzésre is rossz hatással van. Szerinte 2/3-os tehéntejet (1/3 vízzel hígítva) adjunk, aztán ha nincs allergiás reakció, akkor 2 hét után mehet a teljes tehéntej. Sógornőm szerint a védőnőnk a régi tankönyvi szöveget nyomta, és azóta már a sokat látott gyerekorvosunk is revidiálta ezen nézetét.
A kecsketejnek szörnyű íze van a tehéntejhez szokottaknak. Én meg nem bírom inni. Meglátjuk Bálint elfogadja e. Mindenesetre friss kecsketejet nem árulnak minden sarkon.