Szabadság másképp

Amíg dolgoztam, az augusztusi szabadság 3 hete teljesen másképp zajlott, mint a normál menet. Most az én szempontból egy-egy nap nem telik teljesen másképp, mint egyébként. Ez azt jelenti, hogy bizonyos értelemben nincs szabadság még mondjuk 10-15 évig. Vagy inkább azt jelenti, hogy igazából már egy éve - részben fizetett - szabadságon vagyok? Mindkettőben van igazság.
Egy hét Balcsi és rövid tatai szülinapi bulis kitérő után ezen a héten Sopronban vagyunk. Ahol ilyen szempontból (is) extra jó dolgunk van. Mert van reggel sokáig alvás, shoppingolás, (megkésett) házassági évfordulós vacsi stb. Mindez Nagymamának köszönhetően.
Néha azért csekkoljuk és összeszedjük gyermekünket, majd kicsempésszük Ausztriába. (Csempészni azért kell, mert papírokat még mindig nem intéztem neki.) Tegnap Ruston, a Fertő tónál jeges vérű osztrák gyerekek pancsoltak ezerrel. Bálint azonban rekord magasra húzta a lábát mikor belógattam, ezért inkább parti tornázás volt. Közben egy-egy csábos mosoly a kamerának (vagy nekem? nem, azt hiszem mégis inkább a kamerának):

Aztán persze közbe-közbe megint meg kellett nevelni Bálintot. Semmi rosszra nem kell gondolni, egy apai tekintélyű dörmögős rászólás - ne harapj! - megteszi.

Az én tekintélyem még sehol se tart. Állítólag nem vagyok elég kemény és határozott.