Közel három hónap kihagyás után Bálint ismét bölcsibe jár. Azaz vissza kell(ett) szokni.
Első hét
Nem könnyű az elszakadás (sírás, ajtóba kapaszkodás), s az ottlét sem, bár csak napi két órát tölt. Negyed tíz előtt ugyanis sose érünk oda, s ebéd után (fél 12) el is hozom.
Talán nem annyira mint az első beszokáskor, de most is megviseli szegényt a változás. Éjjelente rendszeresen átjön hozzánk, nappal pedig azt ismételgeti, hogy "Anya jön érted ebéd után!", még délután is, amikor már ott vagyok mellette.
Második hét
A reggeli elszakadás már kevésbé sírós, az éjszaka nyugisabb. De érdekes módon, amikor megyek érte, akkor meg nem akar hazajönni! Ennek azt hiszem két oka van: egyrészt a nagy piros játék tűzoltóautó, másrészt pedig valszeg meg van sértődve rám, amiért otthagyom.
Harmadik hét
Reggelente még mondogatja Bálint, hogy "bölcsibe nem", de aztán ha odaérünk, már siet be játszani. Már ott is alszik és nagyokat ebédel. Mikor megkérdezem tőle , mi volt az ebéd, mondja hogy főzelék. Milyen főzelék? Sárga - jön a válasz. (Közben az egész gyerek tiszta paradicsomszószos). Majd néha korrigál: husi is volt.
Mikor megyek érte, még mindig olyan kis zavarodott. Pár percnek el kell telnie, míg őszintén örül.
Ahogy közeledik a hétvége, egyre zökkenőmentesebben megy minden. Aztán eljön a szombat, de hát mit tudja ő még, hogy hétvége van! Mondogatja szombat reggel, hogy "Apa dolgozik, Bálint bölcsibe megy". Erre mi mondjuk, hogy ma nincs bölcsi, Apa se dolgozik. Vasárnap még párszor előkerül a téma, aztán hétfőre úgy megszokja, hogy megint nem akar bölcsibe menni. És Apa se menjen dolgozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése