Bálinttal 10 hónapig jártunk
Dévény tornára. Mondták, hogy vigyem vissza majd kontrollra, ha elkezd önállóan járni. Bár ez már tavaly decemberben bekövetkezett, nem vittem vissza, mert szemmel láthatóan a gyerek masszív, mint a keményre gyúrt tészta és szalad, mint nyúl. A minap azonban mégiscsak visszamentünk, főleg azzal a nem titkolt szándékkal, hogy akkor megmutatom Kamillát is (kontrollra könnyebb időpontot szerezni, mint új felvételre).
Kamilla igazából nagyon kis ügyi és bőven lekörözi Bálintot a mozgásfejlődésben - na mondjuk ez nem nehéz -, de ahogy dévényéknél megállapították: "suhintásnyit laza a válla, főleg a bal". Meg a gyerekdoki szerint is egy kis torna senkinek se árt. Szóval menjünk, ha akarunk. Hát most párszor akarunk, ma el is kezdtük.
(Egyéb megjegyzés: Az itthoni kiképzés miatt azt gondoltam, Kamilla nem túl érzékeny, mondhatni immunis a gyerekzajra, sírásra. Ezért is lepődtem meg, hogy Kamilla a mai Dévény kezelés előtt, alatt milyen érzékenyen reagált arra, ha egy másik baba elkezdett sírni. Ő is keserves sírásban tört ki.)
És ami a mozgolódást illeti: Hasról hátra már régen átbillen, meg a hátáról az oldalára fordul, ha van miért.
Pörög hason, tolat is egy kicsit és állandóan fel akar ülni, ha ölben tartjuk. Szóval alakulunk. Egyrészt örülünk minden új teljesítményének, másrészt az Bálintnál kiderült, hogy addig sokkal egyszerűbb, míg nem mozdul el onnan, ahova letettem. El se merem képzelni, mi lesz, ha már nem elég Kamillának a járóka, elkezd kúszni-mászni, Bálint pedig ugyanott rohangál. Mert az biztos, hogy ő is ugyanott akar lenni. Azt hiszem, hogy valamelyiket majd a mellékhelyiségbe is magammal kell vinnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése