Miután Kamilla megszületett, mindenki tudott és mondott nekem egy számot, hogy hány hónap alatt enyhül a nagyobbik gyerekben a kistestvér érkezése miatti frusztráció. Persze ez a szám mindenkinél más volt. Én a 4-es számra voksolók táborához csatlakozom, azaz négy hónap után tapasztaltam jelentősebb változást.
Bár Bálintból nem lett szelíd kisangyal a nyár folyamán, de a maga módján most már nagyon is kedvesen szeretgeti Kamillát. Simogatja,
odamegy hozzá, átöleli, és mondja, hogy "szeretem". A nyomatékosítás kedvéért persze rá is fekszik.
Ilyenkor mentjük az alul lévőt.
Kiveszi Kamilla kezéből a játékot, de kérésre visz neki helyette másik ötöt. Beszélget vele (azokat a mondatokat, szavakat utánozza, amiket tőlünk hall): ""semmi baj, mindjárt jövök..." Kamilla pedig széles vigyorral hálálja meg a szórakoztatást.
Míg korábban csak meg akarta
fogni, addig most már cipelgeti fel-alá a lakásban.
Kamcsi pedig békésen tűri. Igazán harcedzett kiscsaj, tényleg csak akkor törik el a mécses, ha komolyabb sérelem éri. Mert azért még előfordul, de egyre ritkábban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése