Na de visszatérve a havas valóságba: Nem tudunk elindulni se gyalog - mert a babakocsit hóban tolni nem nagy vidámság -, se kocsival - mert csúszkálni a környező meredek utcákon sem nagy vidámság.
Bálintot pl. ma reggel szánkón szállította el Tóni a bölcsibe, ahol mostanában - a bezártság okán - kreatívkodnak. Festés van meg krumplipecsételés, aztán az elkészült műveket kiteszik az ajtóra, ráírva, hogy ki alkotta. K. Bálint feliratú alkotást még sose találtam. Gondoltam a minap, rákérdezek Bálintnál, hogy is áll ő ezzel a festés dologgal. Hamar jött a válasz: "Piszkos lett tőle a kezem."
Szöszölős játékokra továbbra se tudom rávenni itthon se. Max. pár perc rajzolás és gyurma után nagyon hamar elhangzik a "focizzunk" és a "bunyózzunk". Kamillában van minden reményem. :-)
1 megjegyzés:
A hiba nem az Ön készülékben van! Csanit sem érdeklik ezek a kézműves dolgok, leginkább széttrancsírozni szereti a nagy műgonddal elkészített gyurmacsigáimat.
Megjegyzés küldése