Bátorságból nincs hiány

Kamilla elképesztő dolgokat művel. Az egy dolog, hogy felmászik mindenhova (pár napja meghódította a kanapét is), de sima felmászással nem elégszik meg. A mániája, hogy mindenen feláll. Rááll a könyvre, Bálint pisiléshez használt fellépőjére stb. Ma a kisszékre mászós majd azon felállós mutatvánnyal szórakoztatta Mamit:

És sikerült:

Azt, hogy hogyan jön le a meghódított helyekről, nem nagyon mérlegeli előtte. Pontosabban van egy jól bevált taktika: lelépek / lecsúszok fejjel előre, aztán valaki csak elkap...

Luca ismét nálunk

A múlt héten kiváló játszópajtása akadt a gyerekeknek Luca személyében.

Ami nekem persze óriási segítség volt, főleg hogy Bálint már egy hónapja nem jár bölcsibe.
Bálint persze - révén ugyebár ez a dackorszak nevű dolog- Lucát is tesztelte rendesen. Míg korábban állandóan Lucán lógott és amit ő mondott neki, az úgy volt, addig most bizony egyáltalán nem volt neki mindegy, ki húzza fel a szandiját indulás előtt. És most nekem kellett.
Mostanában egyébként is kezd a korábbinál anyásabb lenni. Esténként már én is mesélhetek neki, reggelente pedig apja helyette valamikor engem kelt fel, hogy csináljam meg a reggeli italt. Odajön az ágyhoz óriási csendben és nyom egy puszit az arcomra. Így ébreszt. Nagyon édes. Csak ne mutatna az óra ilyenkor 5.30-at!

Nagydolgok

Gondterhelt arckifejezés, némi irodalom és egy támogató kék Porsche társaságában a közlekedőfolyosó közepén intézzük a dolgot. Sikeresen!

Mivel az első bilis alkalommal nem értünk el a fürdőig, csak a közlekedőig, azóta csak azon a szent helyen hajlandó Bálint produkálni. Vannak rigolyák.
Bár jellemzően nem szól, csak látom rajta, hogy menni kéne, de nagy haladásnak tekintem, hogy olyankor kisebb-nagyobb "nemezés" után már hajlandó ráülni. Persze nem mindig csípem el időben a dolgot. És hát ha útközben vagyunk, akkor még nagyobb a gubanc. Szerdán például az orvosi rendelőbe már egy szál pólóban és mezítláb érkeztünk meg, mert még a cipőtől is meg kellett válnunk. De jó, hogy nyár van!

Ui.: Időközben rájöttem, hogy ez a bilizés nem praktikus. Egyrészt útközben nincs kéznél. Másrészt nem olyan egyszerű kisikálni, mint a WC-t lehúzni. Szerencsére a pisilés magasítóra állva WC-be megy. (Azt most nem részletezem, hogy fiúgyermekünk miként szórakozik azzal, hogy a WC csésze peremét eltalálja.)

Én leszek a legjobb a feleség!

Na nem én, hanem Kamilla. Legalábbis a Lucától kapott hiper-szuper bodyja szerint.

Testvérkocsi gazdasági válság idejére

Dackorszak? Na ez a dackorszak!

Eddig azt hittem, hogy Bálint már javában a dackorszakban van, sőt talán lassan majd vége is lesz. Na erre rácáfolt a fiatalember. Most csapott csak igazán bele! Olyan mértékű tiltakozás van minden ellen, hogy csak na. Így elég nehéz haladni pl. az óvodaérettségi felzárkóztató projektünkkel (értsd: szobatisztaság), mert hát ugye az okosok szerint kényszert, erőszakot nem ajánlatos alkalmazni, ugyanakkor meg minden ellen tiltakozik a lelkem. Legyen az a mondat bármilyen módban megfogalmazva - "Bálint kell pisilni?" avagy "Bálint menjünk pisilni!" vagy "Bálint most elmegyünk pisilni." - mindig lepattanunk. Meglepően jól bírja egyébként így, több órán át is elvan. A nagydolgokról persze ne is beszéljünk. Eddig kétszer sikerült nem pelusba (és nem alsógatyába) tenni. Ezen két alkalommal a kert közepén helyezte el az anyagot. Ha a lakásban vagyunk, be kell csomagolni a fenekét (ha nem akarom feláldozni a szőnyeget), mert bili, WC ekkor szóba se jöhet.
Igazából nem értem, mert a pelus sokszor már zavarja, alsónadrágban pedig szeret lenni. Eleinte el is újságolta pl. a nagyszülőknek, hogy rajta most alsónadrág van.

No mindegy, csak lenne olyan közel szeptember 1! Bálint nagyfiú ugyanis felvételt nyert a bölcsink melletti oviba. Oda viszont pelenkában nincs bebocsátás. Leányka pedig szeptembertől megörökli majd Bálint helyét és gondozónénijét a bölcsiben. Nőnek ezek a gyerekek mint a bolondgomba.

Pancsika 14 hónapos

Kamilla az elmúlt egy hónapban teljesen megnagyosodott és szinte már sose közlekedik négykézláb, csakis két lábon. Egyébként is mindig megy az utánzás, mindent csinálni akar amit Bálint (és persze fordítva is) és mindig egy kupacon kell lenni. Itt például egy kupacos esti iPad nézés.

Hiába jelzi Bálint, hogy ő most nem Kamillával akar játszani, a lányka - miután megvigasztalódott -rendületlenül megy vissza bátyjához. Azonban úgy tűnik Bálint feldolgozta, hogy Kamilla is jár, már nincsenek a mindennapos ok nélkül harapások. Ennek ellenére mostanában megint sokat játszik babásat. Mármint Bálint. Pl. befekszik a mózesbe, ami a gardróbban hever, s gyakran közli hogy ő bizony pici baba.

Kamilla pedig ugyebár már nagy baba.
Kamcsi fogzás miatti szenvedése továbbra is tart, hasmenéssel és pipacspiros popsival tarkítva. Így természetesen továbbra is nagyon panaszos a drága, s állandóan felkéredzkedik. Ha engem lát, akkor valamiért még sokkal nyűgösebb és sírósabb lesz. Úgy látszik ezt nekem tartogatja...

Ui.: A 9 kilót (a születési súly háromszorosát) még mindig nem értük el. 8,88 kg és 76 cm az állás.

Pünkösdös

Bálintra a nők már most motiválólag hatnak. Lenge ruházatukra tekintettel - na meg azért mert nem fotóztam le őket - nem mutatjuk be azt a két szőke kislányt, akinek a kedvéért Bálint megmártóztatta lábait a pünkösdi hétvégén a Fertő-tó még oly nem meleg vízében.

Tudván, hogy Bálint a kényeskedés bajnoka, ez bizony nagy teljesítmény.

Kamillát kénytelen volt nyakban tartani Tóni, hogy ne kövesse Bálintot ruhástul a tóba.

A hazafele útról - pontosabban a tatai megállónkról - egy pillanatkép, melyen a szülők borsót, Kamilla nagy bizonyossággal kavicsot, Bálint pedig kétesélyes: vagy kavicsot, vagy borsót fogyaszt.

Jön a foga a lánynak

Kamilla nagyon szenved mostanában. Ömlik a nyála, nem eszik rendesen, sokszor csak rágogat ezt-azt. A spejzajtó előtt kuncsorognak egész nap Bálinttal: egyszer egy kis mazsola, másszor egy kis keksz. Aztán ha Bálint megkaparint mondjuk egy zacskó kekszet, sorbanálló húgát is kiszolgálja.
A sok nyűgösködés azonban a héten meghozta gyümölcsét: az első kisőrlőt.

Már csak három van hátra. :-)

Őrült kupi

Talán így lehetne jellemezni, ami mostanában nálunk uralkodik. Bálint megint dobálós, burogatós kedvében van, Kamilla pedig utánozza. Egyetlen előnye a dolognak, hogy a hatalmas halom autó, könyv, szennyesruha stb. (mikor épp mi esik áldozatul) közepén szemmel láthatóan jól elvannak.

Egy darabig. Után jön a következő fázis: a kiszórt egységeket minél nagyobb felületen szétteríteni.
Bálint ráadásul most nem jár bölcsibe, úgyhogy ha nem sikerül kinti programot csinálni, akkor ő csinál nekem. Mármint programot. Rendrakósat.

Így készül a mákos-meggyes pite

Az elmúlt hetekben Bálint naponta végignézte a Maszkabál Dvd-t, ahol épp farsang van. Azóta ő is gyakran közli, hogy éppen minek öltözik be. Tegnap szakácsruhát (értsd: kötény) öltött és besegített Maminak, hogy ne készüljön el olyan gyorsan a sütivel.

Kolpingban

A hétvégét Alsópáhokon töltöttük többedmagunkkal (most így utánaszámolva egész pontosan 20-an voltunk). Első délután - miután körbetekintettük, hogy mit is fogunk itt csinálni - játszóterezéssel kezdtünk, amikor is arra leszek figyelmes, hogy Bálint nincs sehol. Végigjárva a nem kis kiterjedésű objektum egy részét már azon gondolkodtam, hogy lemegyek a recepcióra és szólok, hogy eltűnt a gyerek, amikor is még elkanyarodtam az uszoda felé. Bálint ott toporgott a beltéri medencék bejáratánál (a ruházatából ítélve a kültérieket előtte kipróbálta), mert ő bizony bemencébe (még mindig így hívja a medencét) akar menni. Ezt egy órával ezelőtt is mondta, de akkor úgy tűnt, hogy sikerült rábeszélni, hogy majd holnap.
Szóval ezek után délelőtt-délután áztattuk a gyereket, aki ájulásig fáradt minden nap. S ha ez nem lett volna elég, csatakosra izzadt naponta többször a trambulinon (ahol most tanult meg ugrálni) és a labdás mászóvárban:

A trambulin Tónit is nagyon izgatta, míg az utolsó napon nem tudott ellenállni és kipróbálta.

Remélem hétvégére már tudja majd rendesen mozgatni a nyakát, mert tegnap óta ezzel komoly problémái vannak. A példa azonban ragadós volt. Szülők gyermekeiket idegeneknek lepasszolták,

s mentek ugrálni.

Összességében szuper hely ez a gyerekek szórakoztatására és lefárasztására, de az a baj, hogy estére Te is ugyanolyan hulla vagy. Ha nem trambulinozol, akkor is. :-)

Azt gondolná továbbá az ember, hogy majd milyen nagyokat fogunk beszélgetni, míg a gyerekek játszanak, pl. Bobóországban.

Valójában mindenki rohangált a saját törpéi után, s két rohanás közt összefutottunk spontán avagy tervezetten. Például reggelinél, ahol a reggeli 2. percében még rendezett az asztal, mindenki a helyén ül és úgy csinál mintha enne is.

Megvolt az első idei strandélményünk is. Kamcsikának meg az abszolút első.

Bálint azért még tudott fázni a 28 fokos nyári napon, úgyhogy rövid kinti szereplés után mindig a beimádkozta magát a benti gőzbe.
Szép volt, jó volt, megyünk legközelebb is.