2011. június 28., kedd

Luca ismét nálunk

A múlt héten kiváló játszópajtása akadt a gyerekeknek Luca személyében.

Ami nekem persze óriási segítség volt, főleg hogy Bálint már egy hónapja nem jár bölcsibe.
Bálint persze - révén ugyebár ez a dackorszak nevű dolog- Lucát is tesztelte rendesen. Míg korábban állandóan Lucán lógott és amit ő mondott neki, az úgy volt, addig most bizony egyáltalán nem volt neki mindegy, ki húzza fel a szandiját indulás előtt. És most nekem kellett.
Mostanában egyébként is kezd a korábbinál anyásabb lenni. Esténként már én is mesélhetek neki, reggelente pedig apja helyette valamikor engem kelt fel, hogy csináljam meg a reggeli italt. Odajön az ágyhoz óriási csendben és nyom egy puszit az arcomra. Így ébreszt. Nagyon édes. Csak ne mutatna az óra ilyenkor 5.30-at!

Nincsenek megjegyzések: