Bár jellemzően nem szól, csak látom rajta, hogy menni kéne, de nagy haladásnak tekintem, hogy olyankor kisebb-nagyobb "nemezés" után már hajlandó ráülni. Persze nem mindig csípem el időben a dolgot. És hát ha útközben vagyunk, akkor még nagyobb a gubanc. Szerdán például az orvosi rendelőbe már egy szál pólóban és mezítláb érkeztünk meg, mert még a cipőtől is meg kellett válnunk. De jó, hogy nyár van!
Ui.: Időközben rájöttem, hogy ez a bilizés nem praktikus. Egyrészt útközben nincs kéznél. Másrészt nem olyan egyszerű kisikálni, mint a WC-t lehúzni. Szerencsére a pisilés magasítóra állva WC-be megy. (Azt most nem részletezem, hogy fiúgyermekünk miként szórakozik azzal, hogy a WC csésze peremét eltalálja.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése