Balázsunk 2 hónapos

Balázsunk tegnap kettő hónapos lett. A figyelemre méltó növekedési ütemét tartotta a 2. hónapban is. Így ő most 5,8 kg és 62 cm, mindehhez 8,5 cm-es talppal. S hogy minek méregetem én a babánk talpát? Hát azért, hogy ki tudjam választani neki a megfelelő méretű spanyol kiscsizmát:

Csípőszűrésen megállapították, hogy szerencsére a csípő rendben, de a láb az csámpa. A doki gondolkodott, hogy ilyen "fiatalon" ráadja e a Bebax cipőt vagy várjunk. De megnyugtattam, hogy Balázs nem fogja kinőni a ferde lábtartást, ő se esett messze attól a fától. Így ahogy anno Bálint, Balázs is megkapta a lábravalót.
Balázs baba egyébként cukibogár. Sokszor már átalussza az éjszakákat - lekopogom. Igaz elég későn alszik el (10 előtt nem), de így is nagyon rendes tőle, ha utána reggel 7-ig húzza a lóbőrt. Még mindig velünk van egy szobában, ezzel lassan rekorder lesz (Bálint már 5 hetesen ment a saját birodalmába).

Balázsunk egy főlusta. Utál hason lenni, a fejét épp hogy csak annyira emeli meg, hogy át tudja fordítani egyik oldalról a másikra. Azaz pont annyira, mint újszülött korában. Asszem megint elő kell halászni a Dévény Alapítvány telefonszámát...

Pomogácsok nálunk

Télen nem oly egyszerű időpontot egyeztetni 6 gyerekkel és az ő összes bacilusaikkal. De azért nem lehetetlen. Így Pomogácsok is ideértek hozzánk. Bálint már nagyon várta Áront, így reggel 9-kor már azt is kitárgyaltuk, hogy vajon milyen színű Áron kabátja, s milyen cipőben érkezik majd. A játékok témája természetesen az autó volt, majd ezeken túllépve Bálint a másik kedvenc tevékenységére próbálta rávenni Áront, inkább kevesebb sikerrel. Tóni jelezte Bálintnak, hogy ez nem lesz így oké:
- Bálint ne bunyózzál Áronnal!
- Jó! De verekedni azért szabad?

A lányok a jóval csendesebb könyvlapozgatást gyakorolták. A legkisebbek pedig ölből nézték az eseményeket. Közös járókába kerülve aztán Kata - hatalmas nagy kék szemekkel - kinézte magának Balázst és próbált kapcsolatba lépni.
Balázs még nem vette a lapot.
Ebédszünet:

Jelmezesdi

A farsangi jelmez témakörben számos dolog felmerült Bálintnál. Kalóz, tűzoltó, farkas, lovag bácsi. Aztán amikor otthon előkerült a még tavaly kölcsönkapott tigrisjelmez, nem volt többé kérdés: ő tigris lesz! Hálás gyerek, jelmezkészítés problémája megoldva.
Kapott még egy kis sminket is. A tigrisesdi aztán olyannyira megtetszett neki, hogy egy héten keresztül minden este jelmezpróba volt.
Ehhez képest elég jól fogadta a tényt, hogy a farsang napján betegség miatt nem mehetett oviba. :-( Érdekes módon pontosan tudta, melyik nap van farsang.
Kamilla farsangi sztorija ennek pont az ellentéte. Nem komálta a jelmezt, itthon nem volt bemutató. Azért amikor arról volt szó, akkor felvette: így a tegnapi bölcsis ünnepségen katicaként szerepelt a lány.

Utolsó hóember

Balázst épp hogy csak elkezdtük levegőztetni, amikor a durva mínuszok miatt újabb több hetes bezártság következett. Tegnap végre újra ki tudtuk vinni a kisembert is sétálni. Éljenek a pluszok!
Itt az idei tél remélhetőleg utolsó hóembere készül.S várjuk a tavaszt...

Álarcosdi

Minap szoptatás közben Bálint mellettem nézegetett egy gyerekprogramfüzetet (Bálint mellett már eléggé nyugodtan lehet szoptatni, de erről majd később egy másik bejegyzésben...), ami farsang révén tele volt álarcos gyerekekkel. Ilyen neki is kell!
Így másnap délután nekiálltunk álarcokat gyártani. Volt tigrises Bálint módra, volt tigrises Anya módra. Ezek a játék hevében fél órán belül megsemmisültek, egyedül a Kamillának készített virágos álarc élte túl, mert Kamcsi köszöni, de nem kért belőle, hogy valamit az arcára tegyünk.

Bálint ellenben - hacsak éppen nem tűzoltósisak van rajta - állandóan álarcot hord, s azt játssza, hogy ő a "Rögvest" (lásd egyik Micimackó epizód) és mindenkit megijeszt.
Ha már az álarcnál tartunk. Állítólag ezt Kamcsi alkotta a bölcsiben...

Kamcsi 22

2 nap és 2 hónap múlva 2 éves lesz ez a leány, azaz 22 hónapos.
A januári pocaknövesztésnek köszönhetően 11,1 kg és 84 cm. Van 16 foga, 2 darab 22-es lába és egyre nagyobb beszélőkéje. Már mond tőmondatokat is (anya elment, baba alszik stb.) és kedvence a becézés. Eleinte még csak Bálintot és Mamit becézte (Bájika és Majika), de most már mindent (pisike, innike stb.) és mindenkit (pl. bácsika, sőt legújabban az "anyaka" és "apaka" is elhangzott).
A dackorszakba rendesen belecsaptunk, amolyan lányos módon. Ha valami nem tetszik, azonnal iszonyú hangos visításba kezd, nyitott szájjal, könnyekkel fűszerezve. Ha megszűnt a hiszti oka akkor ezt varázsütésre abba is tudja hagyni, de szükség esetén a földön fetrengés is bevetésre kerül.
A fegyelmezéssel eléggé hadilábon állunk. Ugyanis kaján vigyorral teszi a "rosszat" és bár pontosan érti amit mondunk, még kajánabb vigyorral folytatja, ha rá merünk szólni. Egyedül a figyelemeltérés ér valamit, ha éppen sikerül elterelni azt a figyelmet.

Bálintot imádja. Akkor is hűséges kis kutyaként megy utána, ha Bálint percenként ellátja a baját. Kamcsi fájdalomküszöbe messze az átlag feletti lehet, mert a legdurvább esések és sebesülések után is csak röviden sír egyet és megy tovább. (Én meg rohanok utána papírzsepivel, hogy felitassam a sebből folyó vért, hogy ne legyen minden véres.) A sebek nagy részét természetesen a Bálinttal való közelharcban szerzi. A jellemző forgatókönyv, hogy Kamcsi elkezdi inzultálni Bálintot (pl. két kézzel tépi a haját), aki rövidebb-hosszabb idő után reagál erre (nyilván hasonló finomsággal). Eredmény: Kamilla sír, újabb sérülés. Szülői feladvány: azt szidjam meg aki keservesen sír, nyilván éppen fáj is neki valami, habár ő kezdte az egészet vagy aki "csak" lerázta támadót?

Kamcsin így gyorsabban keletkeznek a sebek, mint ahogy meggyógyulnak: És ez még csak az arca, annak is az egyik fele...
A bölcsiben aztán megy a magyarázkodás, melyik seb hogyan keletkezett. Merthogy Kamilla már második hete a Mesevár bölcsi Dumbó csoportjának aktív tagja.

Nekem is cseresznye volt a jelem anno az oviban.
Az első két nap bent voltam Kamcsival a csoportszobában, azóta pedig a folyosón dekkolok (vagy éppen hazaugrok szoptatni) abban a 2-2 órában, amíg ő bent játszadozik. Sírás nem volt eddig, csak állítólag néha nekiszomorodik és lebiggyeszti a kis száját.
Mivel Bálint ovija és bölcsi gyakorlatilag egy épület, s szerencsére a két gyerek a lehető legközelebbi szobákba került, így nagyjából 30 méterre vannak egymástól. Reggelente Bálint ragaszkodik ahhoz, hogy ő kísérje be Kamillát a csoportszobába. Így is tesz, és Kamcsi eddig mindig szó nélkül bement Bálinttal. Cukik. :-)

Hat hetes

Balázs a múlt héten betöltötte a hat hetet, újszülöttből csecsemővé léptettük elő. Most hogy már ilyen nagy lett a baba, gondoltuk kimozdulunk. Felpakoltuk kevés cuccunkat, megtöltöttük az autóban az összes ülést magunkkal és plafonig pakoltuk a csomagtartót, hogy leruccanjunk Sopronba. Balázs szeretett utazni - az alvásból erre következtetek -, csak akkor volt dráma, ha valamely okból kifolyólag meg kellett állni.

Sopronban több kötelező programunk is van. Így pl. el kell menni gyros-t enni és moziba. Ez utóbbi most házimozira sikerült, ugyanis ketten voltunk az egész teremben. Kíváncsi lennék levetítenének e egy filmet két ember kedvéért pl. a Mammutban...

Szombaton míg Tóni átment síelni Ausztriába, a gyerekeket is megpróbáltam rávenni némi havas élményre. Bálint felfedezte a kismotorral szánkózást. A lejtőn álló kis fiúcska is hozzánk tartozik, ha jó passzban van, hallgat a Kamilla névre...
Eredetileg hóembert mentünk építeni, de a - 10 fokban nem akart tapadni a hó, ezért hóhegy építésbe kezdtünk.
Bálint olyannyira belejött a hóhordásba, hogy egy óra után nekem kellett kérnem, hogy most már menjünk be, mert lefagy a lábam (Kamilláé szokás szerint ekkor már rég lefagyott).

Játszóház - ebbe belenőttünk

Mivel Kamcsika 15 perc alatt megfagy a szabadban, ma játszóházba jöttünk. Ebbe sikerült belenőni, amit mi sem mutat jobban, hogy én közben az iPad-en blogot tudok írni...

- Posted using BlogPress from my iPad

Location:Sopron

Nyomulás a konyhában

Gyerekkel együtt főzni jó dolog. Feltéve: 1. ha olyasmit csinálsz, 2. ha van idő, 3. ha a segítő gyerekek száma maximum egy, 4. ha az a gyerek elmúlt már két éves. De inkább három éves. Na már most nálunk a segíteni akaró gyerekek száma kettő. Ebből az egyik - aki nem múlt el két éves - nagyon akar, de még nagyon nem tud.
Eddig ami a pulton volt, az biztonságban volt. Most azonban amint belépnek a konyhába, azon nyomban fognak mind a ketten egy-egy széket és húzzák a konyhapulthoz, s törik ami törhet. A műanyag tányér is törik ám!
A székhúzogatástól valószínűleg odalent már agybajt kapnak, ezért gondoltam teszek a székek lába alá filcanyagot. De erről letettem, mert egyrészt még nem jöttek fel panaszkodni, másrészt pedig így legalább messziről meghallom, ha támadás indul a konyhapult ellen.

A kíváncsiságukat kielégítendő próbálkozunk a közös főzéssel. Kamilla olyan összetett feladatokat kivitelez, mint pl. a hámozott krumpli edénybe pakolása.Ha az ilyen feladatok elfogytak, akkor kölesgolyó főzéssel bízom meg.Ideális esetben addig Bálinttal pl. kikeverjük a gofritésztát. Még ideálisabb esetben Balázs addig türelmesen elnézeget minket. Nem ideális esetben káosz tör ki és evakuáljuk a helységet. Mint például tegnap este. Bár békésen indult a szilvásgombóc tésztájának előkészítése...
... a végére kanapén ugrálós tésztadobálás lett belőle.
Tanulságok:
1. közös főzést a takarítás napja előttre időzíteni.
2. következő konyhába egy körbeállható konyhaszigetet installálni.

Szia Baba!

Kamcsi másik kedvence - ha már egyszer megszerezte magának Balázst és megvizsgálta a testrészeit -, hogy egész közel hajol hozzá és elkiáltja magát jó hangosan: "Szia Baba!"Szegény Balázs ilyenkor jól összerezzen. Hallásteszt kipipálva. *
Vigasztalásképp néha egy-egy puszit is kap.Viszont harapós eset Balázzsal eddig még nem történt (lekopogom). Mert egyébként minket harap a kisasszony. No nem Balázs születése óta, hanem már történelmileg így alakult. Néha nyitott szájjal közelítve meggondolja és visszafogja magát, majd a saját kezét gyömöszköli a szájába. Ugyanis azt szoktuk mondani neki, hogy ne mást, hanem a saját kezét harapja ha egyszer már muszáj valamit...

* Mikor Bálint pár hónapos volt, azon aggódtam, hogy vajon hall e a gyerek. Itthon akkor még állandóan síri csend uralkodott, senki nem futkosott "Tűz van! Én vagyok a tűzoltó bácsi" és hasonló felkiáltásokkal álló nap. Szóval eléggé ingerszegény volt a környezet, ezért nekem kellett ingereket kelteni. A papírzacskó kipukkantására azonban határozottan reagált anno Bálint baba, ezzel megnyugodtam.

Ui.: Kiegészítés február 8-án, azaz a fenti bejegyzést követő napon: A Balázsnemharapásra vonatkozó megállapítást vissza kell vonnom. Ma történt az incidens, szoptatás közben Kamcsi megkóstolta Balázs lábujjait. Volt nagy visítás egyik oldalon, nagy ijedelem a másik oldalon.

Adom baba!

"Adom baba!" - mondja Kamilla.
És feltett kezekkel kéri Balázst. Én pedig próbálom elmagyarázni, hogy így nem tudja megfogni, tegye lejjebb a kezét. A helyes kéztartás próbálgatásán aztán gyorsan továbblépünk, mert Kamilla "szemszem" felkiáltásokkal már mutatja is Balázs megnevezett testrészét.
Valamiért mindig meg kell mutatni, hogy hol a baba szeme. Továbbá az orra, füle, szája (belülről) is nagyon érdekes.

Szóval Kamcsi továbbra is nagyon érdeklődő, de egyben veszélyes is Balázsra nézve. Bálint pedig továbbra is kedves vele és - legalábbis Kamcsihoz képest - óvatos is.

Szülinapok, névnapok

Nemcsak a december vége sűrű nálunk ünnepekben , hanem január közepétől február közepéig négy névnapot (Antal, Ágnes, Balázs és Bálint) is kipipálunk. Csak Tóni olyan mázlista, hogy neki júniusra is jutott egy névnap, s természetesen mind a kettőt kell ünnepelni. A névnapok mellett azt is megünnepeltük a hétvégén, hogy Balázs egy hónapos lett, én pedig ugyanaznap betöltöttem a 17-et - immár másodszor.

Mikor Balázs megszületett, Bálint közölte, hogy akkor most Balázsnak születésnapja van és együnk csokitortát! Végülis igaza volt, a 0. születésnapot azonban mégse ünnepeltük ilyen formában, így most az egy hónaposra megkapta a csokitortát. Én meg a kedvenc málnásat...Ez pedig itt egy cserepes Jácint - az igazi mellé - anyuka szülinapjára. Remélem kivirágzik...