Szegény Balázs ilyenkor jól összerezzen. Hallásteszt kipipálva. *Vigasztalásképp néha egy-egy puszit is kap.
Viszont harapós eset Balázzsal eddig még nem történt (lekopogom). Mert egyébként minket harap a kisasszony. No nem Balázs születése óta, hanem már történelmileg így alakult. Néha nyitott szájjal közelítve meggondolja és visszafogja magát, majd a saját kezét gyömöszköli a szájába. Ugyanis azt szoktuk mondani neki, hogy ne mást, hanem a saját kezét harapja ha egyszer már muszáj valamit...* Mikor Bálint pár hónapos volt, azon aggódtam, hogy vajon hall e a gyerek. Itthon akkor még állandóan síri csend uralkodott, senki nem futkosott "Tűz van! Én vagyok a tűzoltó bácsi" és hasonló felkiáltásokkal álló nap. Szóval eléggé ingerszegény volt a környezet, ezért nekem kellett ingereket kelteni. A papírzacskó kipukkantására azonban határozottan reagált anno Bálint baba, ezzel megnyugodtam.
Ui.: Kiegészítés február 8-án, azaz a fenti bejegyzést követő napon: A Balázsnemharapásra vonatkozó megállapítást vissza kell vonnom. Ma történt az incidens, szoptatás közben Kamcsi megkóstolta Balázs lábujjait. Volt nagy visítás egyik oldalon, nagy ijedelem a másik oldalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése