Na de térjünk csak vissza Balázsra. Reggel fél 7 körül ébred, pontosabban ébreszti a reggeli csatazaj. Kamilla a saját ágyából kiabál (vagy sír), ha felébred, Tóni kimegy hozzá, aztán Bálint - aki már hajnalban átköltözött hozzánk - elkezd magyarázni, hogy ő is felébredt, ezzel megadva az utolsó lökést is Balázsnak az ébresztőhöz. Ha nem zavarom meg a további napirendjét, azaz szép nyugodtan tud itthon nagyokat aludni, akkor már csak 4x eszik. Ez azonban csak ritkán van így. Általában keltenem kell, hogy egyen, mert aztán indulni kell vhová.
Pótruha nélkül azonban nem megyünk sehova. Balász valahogy anatómiailag úgy van felépítve, hogy az output kirobban a pelenkából, azt minimálisan érintve minden a háta közepén landol. A múlt szombaton esküvőre voltunk hivatalosak. Balázs élete első esküvőjén elnézegetett egy darabig a hordozóból, de aztán jelezte, hogy neki ott már nem jó. Kivettük, a kezemben aztán tovább tekergett, néha vörösre váltott az arcszíne. Amikor aztán a templomi szertartás a tetőfokára hágott, a házastársi eskü előtti tételszünet hatalmas csendjébe Balázs berobbantotta az aznapi adagot. Az egyébként sem halk hangot a templomi akusztikája szépen erősítette...
Fogacskája még nincs, de ahogy Kamilla mondja "harap a Balázs". Ezt úgy kell elképzelni, hogy Balázs hasal a járókában, tátott szájjal rácsodálkozik a világra, Kamcsi pedig odamegy és bedugja az ujját Balázs szájába, aki ekkor összezár. Sajnos nem csak ekkor, hanem mostanában szoptatás közben is. Elég kellemetlenül kemények az ínyei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése