Míg régebben a mozikból hazahordott Pesti Estet olvasgattam hétvégi programvadászat céljából, addig az utóbbi időben a Bóbita és a Kincs került előtérbe, mely gyerekprogram magazinok nem a mozik bejáratánál, hanem az ovis öltözőszekrények tetején várják gazdájukat.
Ezeket itthon jól átlapozom, s eltervezem mire fogunk elmenni a hétvégén, aztán a célnap reggelén mindig megfutamodunk. Ahogy az elején Kamillánál, most Balázzsal is a napirendek összehangolásával küzdünk. Mire délelőtt elindulnánk valahova, Balázs elalszik, ha felébredt azonnal éhes lesz. Ha ő evett, akkor már nem indulhatunk el, mert lassan a nagyobbaknak jön az ebéd és alvás ...
Most vasárnap azonban erőt vettünk magunkon és mindannyian elmentünk a Városmajori Gardenbe, ahol vasárnap délelőttönként gyerekelőadás van, aztán ebéd.
Természetesen mire odaértünk, Balázsnak ehetnékje volt. Így én bevonultam vele az étterem közepén felállított színpad falai mögé, s onnan hallgattam végig az előadást, fűszerezve az alábbi észrevételekkel: Kamilla, gyere ide! Apa, apa, ez mi? Kamilla ne mássz fel a színpadra! Apa, apa ott egy csörgőkígyó! ...
Ha nem láttam volna előtte, hogy tele az étterem, azt gondoltam volna csak a mi két gyermekünk nézi a Kíváncsi kiselefántot. Bálintnak egyébként tetszett az előadás - hangosan kommentálta is a darabot -, Kamcsit viszont 5 percnél tovább nem kötötte le a 3 éves kortól ajánlott darab.
Mire vége lett a sztorinak, Balázs is végzett a szopizással. A gyerekek megnézhették és kipróbálhatták hangszereket, rajzsarok volt meg ilyesmi. Az immár üres színpadon való rohangálás azonban mindent vitt. Betoltuk az ebédet, aztán hazajöttünk. Jó vót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése