Amikor ezek elfogytak, egy időközben beszerzett gyerekneveléssel kapcsolatos könyvet olvastam el. Bálint az újabb és újabb (valamint visszatérő) dolgaival elég aktualitást adott a könyvhöz, ezért előszeretettel tartottam felolvasást belőle gyermekeim apjának, aki az ilyesmikre közismerten nem nagyon vevő. Szerinte ahány gyerekneveléssel foglalkozó könyv, annyi tuti megoldás létezik, s így minden módszer igazolásra talál, csak a megfelelő könyvet kell elolvasni. Ezt cáfolandó az ominózus könyv után (amivel egyébként nem tudtam 100%-ban azonosulni) elolvastam még egyet. Aztán belekezdtem egy harmadikba. S már nem is kellett tovább olvasnom ahhoz, hogy egy témában szögesen eltérő ajánlást olvassak. (A téma egyébként az volt, hogy kérjen e a szülő bocsánatot a gyerektől, ha a szülő valamit rosszul csinált.)
Szemléletformálásra, elgondolkodásra egyébként tökéletesek ezek a könyvek. Apropó tökéletesség. A kedvenc mondásom e témában egy kommunikációs tréner ismerősünktől (akit Tóni kifaggatott a témában) az alábbi: A legnagyobb hiba, amit a szülő elkövethet az az, hogy tökéletesen neveli a gyerekét. A világ ugyanis tökéletlen (következetlen stb.), s erre nem felkészíteni a gyereket, a legnagyobb hiba. Na ezt a hibát mi már nem fogjuk elkövetni. :-)
A másik kedvencem mondásomat azt hiszem Ranschburg Jenő könyvében olvastam: Neked is olyanná kell válnod, amilyenné nevelni szeretnéd a gyerekedet. Nem elég mondani, hogy pl. "Bálint most már eleget játszottál a tablettával*, gyere inkább olvassunk a könyvből!".
* Tabletta = iPad és hasonlók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése