A tervek szerint úgy volt, hogy a hétvégén Kamilla és Bálint nagyszülőknél legelnek, mi pedig Balázzsal - és egy hatalmas csapattal - Egerben borozunk. Ez így is történt, de az idei sokadig hányós-fosós vírus épp erre hétvégére ütemezte magát. Kamilla péntek este, én szombat délben, Bálint szombat este kezdte a dolgot. Tekintve, hogy szombat estére egy komolyabb borvacsora volt nekünk betervezve, a feladvány az volt, hogy aznap estére mozgóképes állapotba hozzam magam. A megoldás kulcsa pedig 4 x 2 cl szilvapálinka volt, kétóránkénti ütemezésben, lehetőség szerint nem pont szoptatás előtt lehörpintve. Még nem próbáltam ezt a terápiát, de bejött. Azt nem mondom, hogy végigettem a négyfogásos borvacsorát, de legalább el tudtam menni, s a húsleves levét is elfogyasztottam. A vacsi végére aztán olyan jól lettem, hogy még egy szelet üres kenyér is lecsúszott. :-)
Edina profi szervezésének részeként volt egy komplett berendezett játékszoba két óvónénivel, akik a vacsi alatt foglalkoztatták az aprónépet. Itt épp mesenézés folyik.
A legapróbb azonban inkább velünk maradt...
Másnapra aztán már némi közös sétára is futotta az erőmből. Azt hiszem most jártam életemben először az egri várban.
A séta után aztán visszamentünk a szombat esti vacsora helyszínére, így végülis nem maradtam ki teljesen Kelet-Magyarország egyik top éttermének élvezetéből: egy húslevest (immár a tartalmát is) megettem ebédre. Tanulság: legközelebb már akkor elkezdem a belső fertőtlenítést, amikor a bölcsiből hazaküldik az első gyomorügyi beteg gyereket.
Mint minden rosszban, ebben is van valami jó. Így ugyanis Balázs és Tóni ezen a hétvégén még több időt tudott együtt tölteni kettesben, ami itthon nem nagyon adatik meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése